Otto Katz tábori lelkész | 2008.06.08 11:32 | hasznosság: hasznos (80%)

Szomorú dolgokról szól ez a könyv, le is kókadtam tőle, mint a pornós csókák cerkája, amikor Kovi közölte velük, hogy a célszemély neve Maria Geronazzo. Mindazonáltal – bár jól tudom, hogy a múlt történései felett merengeni nem túl trendi dolog –, jó szívvel ajánlom mindenkinek, hiszen bővelkedik tanulságokban.

Míg a huszadik század egyéb monstre geciségeiről viszonylag sok könyvet olvastam már, addig a szovjet hadifogságba eső magyar katonák kálváriájáról még egyet sem. Kíváncsian vettem ezért kezembe Furkó Béla debreceni vasutas könyvecskéjét, aki a fülszöveg tanúsága szerint a második háborúban megjárta a keleti frontot, és közel négy évig élvezte a sztálini rendszer vendégszeretét. Hadd lám – gondoltam –, lapul-e még valami az oroszok „embertelenség & civilizálatlanság” feliratú feneketlen tárolóedényében, amiről eddig nem olvastam.

Furkó Béla és haverjai küzdöttek, kapartak, amíg tudtak, aztán a keleti hordák lenyomták őket, mint Süsü a cölöpöt. Itt kezdődik a visszaemlékezés, a horror, az őrület. Összeszorult torokkal olvastam mérhetetlen megpróbáltatásaik hiteles históriáját: hideg, éhezés, rabszolgamunka, és elképzelhetetlen barbarizmus várt a szerencsétlenekre. Régen sokkolt már ennyire olvasmány, az Ivan Gyenyiszovics egy napja ehhez képest Kisvakond nadrágja-szintű olvasmány. Szerencsére csupán kilencven oldal, így a feszült olvasás után gyorsan feltörhetett belőlem a megkönnyebbült sóhaj, amikor a szerző végre magyar földre lépett.

A könyv első fele szinte irodalmi igényességgel íródott, amin – lévén, hogy a szerző vasúti jegyellenőr volt – erősen csodálkoztam. Aztán nagyjából a könyv felétől a választékos nyelvezetet és kitűnő szerkesztést döcögős fogalmazás, hibás központozás váltja fel. Jobban szemügyre vettem a könyvet, és észrevettem, hogy szerkesztője Furkó Zoltán, nyomdai előkészítője Furkó Gergely. Nagyon meghatódtam, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy egy család fogott össze, hogy a nagyapa/dédapa emlékeit megőrizzék a família és az utókor számára. Bizonyára menet közben elfogyott a szerkesztői kraft, de nem baj, semmit nem von le sem a memoár, sem az utódok érdemeiből, így legalább látjuk, hogy milyen lehetett az eredeti kézirat.

Nagyszerű könyv, olvassa el, aki csak teheti. Tanuljunk Furkó Bélától haza- és emberszeretet meg kitartást, utódaitól pedig az ősök, a nemzeti és családi hagyományok tiszteletét.

Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.