joszif | 2009.10.27 17:01 | hasznosság: átlagos (40%)

Geronázó Mária

Szerintem ezt a szerencsétlen nõt nagyon felültették, elhitették vele hogy milyen érdekes ember õ, közben meg jókat röhögnek rajta. Miután Celebesitették és odalökték a többi „ Celeb” ( farkas falka ) közé, már el is engedték a kezét vígan derülnek rajta. Megjegyzem nagyon undorit ez az új tévézési szokásmód. Sebestyén Balázs módszerei közé tartozik ez a fajta megnyilvánulás a leginkább. Ezt csinálták rajta kívül szegény Pákóval, és Kiszel Tündével is, akirõl egyébként nem is tudom igazán, hogy kell e sajnálni, vagy tudatosan formál ilyen bosszantó személyiséget. Múltkor láttam tõle egy klipet, gyerekek annyira gagyi volt hogy tátva maradt a szám. Mondom ilyen nincs, és mégis van! Máriával viszont üzentek a netten keresztül az Amerikai Elnöknek, csak nehogy megkapja mert még hadüzenetnek veszi a Mister Presídent! Szegény G. M. annyira csúnya hogy én már sajnálom. A plasztikai sebészétõl elvenném a diplomáját, amiért ezt mûvelte a fejével, az vérlázító. Nagyon nehéz lehet ennyire felpumpált ajkakkal egyáltalán ennie. Most fogadjunk sokan azt gondoljátok hogy nem is az evészet miatt csináltatta. Igen tudjuk mi a foglalkozása, de belülrõl õ is lehet rendes ember. Egyszer képzeljétek azt olvastam az egyik bulvár lapban róla, hogy miután egy másfél órás szexfilmet leforgattak vele, oda ment minden egyes fickóhoz ( 20-nál több ) és mindenkinek szépen illedelmesen megköszönte a vele való foglalkozást! Na mit szóltok?


joszif még nem pontozta a tételt.

Macumba | 2008.09.30 21:08 | hasznosság: hasznos (85.7%)

Amióta csak először meghallottam, módfelett izgat, hogy mit jelenthet az enigmatikus geronazzo-szó. Elnézve Mária fotóit, az egyik tippem az, hogy a Godzilla és a gerontofília szavakból fércelték össze. A másik az, hogy taljánul ez a szó annyit tesz, hogy „hurkaszájú, felpumpált vén ordaskurva, aki mindenkinek készségesen felkínálja a likát, aki egy fokkal vagyonosabb a tarisznyás kódisnál”. Akár így, akár úgy, bizarr egy jelenség na, amit, ha szeretnénk mélyebben is megélni, sasoljuk meg a honlapján az interjút, ami alatt törölgeti magáról a szlottyot, amivel a Kovi-kommandó telehintette.

Mivel nagy rajongója vagyok Máriának, hangosan ujjongtam, amikor hírét vettem, hogy könyve is lesz, hiszen a Méhkirálynőn is jól elszórakoztam, gondoltam, ezt is kézbe veszem, hadd lássuk, mi fán terem a magyar celeb.

Sajnos mellélőttem. Néhány oldalt sikerült elolvasnom belőle, aztán gyors lapozás, majd sarokba hajítás következett. Ez bizony nem megbotránkoztatásra vágyó bulvár- vagy szétdurranó tökű porn-fanoknak írodott, hanem unatkozó háziasszonyoknak. Míg a Méhkirálynő egy tocsogóan zaftos, szürreális világot jelenít meg igen plasztikusan, addig ebben nulla a zaft, ehelyett lagymatag, geil, Nők Lapja-stílusú, felületes önreflexióktól sűrű, szirupos trutymó ömlik belőle.

A könyvet természetesen nem Mária írta, amin nem csodálkozom, mert szerintem a betűket sem ismeri, azt viszont furcsállom, hogy ráírták a könyvre, hogy ki írta, azt meg még jobban, ahogy ráírták. A borítófedél, de még inkább a címoldal azt sugallja, hogy ő a szerző, viszont a végén ott áll, hogy író: Bellér Ágnes, meg az, hogy „A könyv Maria Geonazzo emlékei alapján íródott, a valósághoz hasonlóan, dramatizált módon.” Számomra az lenne a logikus, hogy ráírják az elejére, hogy ki a szerző, vagy ha ezt nem tartották fontosnak, akkor egyáltalán nem kellett volna ráírni. Ez így egyedi megoldás, de se füle se füle, se farka.

Mindegy, nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy csalódtam, és szerintem ez a némber egy rendes önéletrajzírót érdemel, hiszen ő sokkal többet tud annál, mint amit a szerző megosztott velünk. Bellér Ágnes letranszformálta a történetet arra a szintre, amit a könyvtárak „Sikerkönyvek” feliratú polcán turkáló öregasszonyok is meg tudnak kajázni. Aki egyszerre tíz faszival mókázik egy tányér Kovi-bablevesért, meg néhány bulvár-hírben szereplésért, az nem így csinálta a dolgait. Nyilvánvaló, hogy ha érzett egy kis pénzszagot, szopott-baszott-tyúkszemet rágott, mint a gép, a béna lelkizés, sőt egyáltalán gondolkodás nélkül, amiből Bellér Ágnes idedramatizált nekünk egy jó vastag könyvre valót.

Mária! Továbbra is várom az igazi Geronazzo-sztorit, hogy odatehessem a Tizenegyezer vessző mellé, mert meggyőződésem, hogy ott a helye! Ha nem tudsz annyit szopni, hogy összejöjjön egy valamirevaló biográfus gázsijára való, összedobjuk!

Macumba 1 pontot adott a tételre.