Anton Ego | 2008.05.20 09:02 | hasznosság: hasznos (100%)

Napvirág étterem - a világ egyik legizgalmasabb konyhája a grúz

Ha Grúziában most nem lennének zavargások (márpedig vannak), akkor nagyjából nem is tudnánk róla. Pedig illene, legalább annyit, hogy a Szovjetuniótól 1991-ben leszakadt kis kaukázusi köztársaság (aminek Eduard Svarcenegger, bocsánat, Sevarnadze volt valamikor az elnöke) épp a demokrácia rögös útjait kezdi el járni. Persze akad problémájuk is bőven szegény grúzoknak, mert legalább három országra szeretnének ők most szakadni, meg aztán itt van az Egyesült Államok és az Oroszország közti vita, hogy kinek is az érdekszférájába kerüljön végül az ország.

Szóval, összetett errefelé a helyzet, ami viszont a grúz ételekben is rendesen megnyilvánul. Ami annyira azért nem rossz, sőt - állítom: a grúz a világ egyik legizgalmasabb konyhája. Hát lehet ezt a tézist cáfolni olyan ételek taglalásakor, mint például a friss zöldfűszeres (főleg korianderes) zöldségekkel ízesített diós-fokhagymás krém, amit főtt-sült padlizsánba gyömöszölnek, majd gránátalma magokkal ízesítenek? Hát vétek lenne. Bár a fokhagyma ezért itten nagyon jelentős túltengésben van, aminek azért lehet még egyenes következménye egy átvirrasztott, gyomorégéses éjszaka - bár kövezennek meg, de még így is megéri. Csak együnk az ételhez sok grúz kelt lepényt, a hacsapurit, amit sós, saját készítésű sajttal, a szulugunival töltenek meg. A helyiek maguk grúz "pizzának" nevezik ezt az ételt, ami szerintem azért egy kicsit gyalázatos túlzás, bár valóban ismerjük kishazánk fiainak óriási pizzaszeretét...

Akad itt grúz sajtválogatás is - legalább négyféle grúz sajtból készítenek nekünk ízelítőt, és ne is próbáljuk meg ezeket a sajtokat bármilyen más, ismertebb európai testvéreikhez hasonlítani, mert nem fog menni. Igazi grúz termékek ezek, némelyik nagyon sós, némelyik kemény, de likacsos, némelyik meg csak egyszerűen lágy, krémszerű, és kevés ízzel rendelkezik, akárcsak maga a túró.

A főétel a majd méteres nyárson kiérkező öt szem csontos birkasaslik (rablóhús), ami maga a 7. mennyország. Aki járt már Grúziában, vagy a Szovjetunióban, tudja, miről beszélek. A szigorúan faszénen sült hús kap egy kis "szenet" (enyhén megég), viszont kívül ropogós, belül meg vajpuha marad. A hús állaga gumiszerű, ha nyomkodjuk, viszont kóstoláskor csak elolvad az a gumi. Sok-sok hagymát illik hozzá fogyasztani, és itt is visszaköszönnek a zöldfűszerek, és hogy teljes legyen a kép, kapunk egy csípős öntetet is a mesterműhöz, amolyan saslikhoz való szószt. Ezt szokták készen venni, de házilag gyártani is. Itt főleg az utóbbiról van szó, mert Grúzia elég messze van, és nincs nagyon lehetőség sok mindennek a behozatalára. Nagyjából csak fűszereket kapnak (tkemali, csombor, adzsika, hólyagfa) meg persze sajtokat is, viszont grúz borokat (Hvancskara, Kinzmarauli, te Jó Isten...) és teát viszont sajnos nem.

Saslikszószunk paradicsomalapú, és rengeteg chilit meg fokhagymát tartalmaz - hogy szánk meg a szájpadlásunk majd fellángol tőle, mint a grúz "ősszirózsás" forradalom. Aminek a hevével már többször próbálta egy Bondo Kantaria nevű itt élő grúz, barátságos ember meghonosítani a grúz ételeket, több-kevesebb sikerrel. Különféle más neveken futottak az elődök: volt itt Grúz Étterem, Georgia, meg Mirázs is, de most úgy néz ki, a Napvirág név a nyerő. Szívből remélem, örökre velünk is marad! És akkor talán még azt megbocsátanánk, hogy a fent felsorolt ételcsodákért majd 14,000 Ft-ot fizettünk a II. Napvirág utca 5. sz alatti műintézményben...

Az írás eredetije az Étteremkitika - Anton Ego megmondja blogon jelent meg. (www.etteremkritika.blog.hu)

A moderátor kiegészítése: 2009-től a Napvirág Étterem és Panzió kínálatában nem szerepel a grúz konyha.

Anton Ego még nem pontozta a tételt.