Otto Katz tábori lelkész | 2008.05.21 11:17 | hasznosság: átlagos (60%)

A KVH nem egy jegyzett brand a kolbászpiacon. Hogy is lenne, amikor én találtam ki az árus által említett lófeldolgozó manufaktúrára (kisteleki vágóhíd), amelyet hiába kerestem a cégjegyzékben. Ugyanígy én kereszteltem el a cég képen látható termékét is, amin semmiféle címke nincsen. A KVH Lókolbász ezért elvileg készülhetett bármiből, ami szőrös, tollas, pikkelyes, szalad, repül vagy csúszik-mászik. A bizonyíték, hogy lóból van, közvetett: amikor nejem kérdezte, hogy van-e lókolbász, az árusító öregúr a szegedi vásárcsarnokban azt mondta, hogy nincs, de két hét múlva lesz. Mivel egyből rásózhatott volna bármit a készletéből, és nem tette, a kereskedőt becsületesnek és szavahihetőnek könyveltük el.

A bemelegítő kör után térjünk a lényegre: csomagoljuk ki reggelink tárgyát szolidan dekoratív köntöséből, a zsírpapírból. Illata ínycsiklandó, kellemes: határozott (a helyközi járaton garantáltan lincshangulatot gerjeszt), de nem mellbevágóan penetráns. Ránézésre okés: elég érettnek tűnik. Elő a bicsakot, nyissz-nyassz: prímán vágható, remek, tömör az állaga, megfelelően érett, szárazsága ideális. A kolbász textúrája már kevésbé dicsérni való: metszete nem elég homogén, a különböző színű komponensek, a hús és a zsír látványosan elkülönülnek egymástól.

Kóstoláskor kellemesen füstös és enyhén csípős, kiváló ízzel szembesülök. Talán egy kis fokhagyma még elférne benne, de tényleg remek. Nem érzem zsírosnak, ami arra utal, hogy valószínűleg nem sok benne a szalonna, csak nincs elég finomra darálva, vagy összemixelve – a gyártásban még nem vagyok jártas. Igyekszem megragadni azokat a differentia specificákat, amelyek a többi féle, főleg a sertésből készült kolbásztól megkülönböztetik. Hasztalanul erőlködök, nem sikerül. Ennyire nem vagyok profi. Ugyanakkor gyorsan fény derül egy komoly hibára: a KVH Lókolbász fogyasztása drasztikusan megemeli a család fogselyem-fogyasztását. Sok a mócsing, minden egyes karikából visszamarad a számban valami rághatatlan cucc, amit csak kínkeservvel tudok kipiszkálni az agyaraim közül.

Összességében azonban kellemesen csalódtam, mert – és azt hiszem a legtöbb ember így van vele – elég erős viszolygás élt bennem az igavonásban kiérdemesült, vagy versenypályán lábukat tört nemes jószágok ledaráltatásával, bélbe töltetésével és bekebelezésével kapcsolatban. Jelentem, az averzió elmúlt, életem első lókolbász-reggelijét követheti a többi, számolatlanul.

A mintegy 1500 Ft/kg áron kapható tesztalany kipróbálásra érdemes, feltörekvő versenyző a kolbászipar fél-underground szegmenséből. A fejlődés kulcsa azoknak a gyanús, rághatatlan alapanyagoknak a száműzése a gyártási technológiából, amelyek miatt egyenlőre kénytelen vagyok élni a gyanúperrel, hogy a kisteleki kolbászműhelyben a lovakat nyergestől, kantárostól vetik a darálóba.

Otto Katz tábori lelkész 6 pontot adott a tételre.