Otto Katz tábori lelkész | 2008.06.24 09:28 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Kölökkoromban két Agatha Christie-könyv, ezekhez jön a szóban forgó alkotás, ami összesen három – ennyi detektívregényt sikerült a mai napig elolvasnom. Olyan mérhetetlenül dilettáns vagyok tehát a krimi-témában, hogy roppant jól esik pofátlanul belevartyogni néhány bekezdésnyi sületlenséget az internetbe’.

A könyvet vadul tömjénezték olyan ítészek, akiknek adok a véleményére, ez és a hétköznapinak semmiképpen nem nevezhető cím keltette fel az érdeklődésemet. Kiváló – nem kristálytiszta logikán, hanem intuíciókon alapuló – krimi, egy jellegzetes környezet és életérzés plasztikus megfestője, a masszív alkoholizálás hiteles ábrázolása – így hangzik a Block által bezsebelt kritikák summája.

Na nézzük sorban. Krimiként egyáltalán nem találtam szórakoztatónak a könyvet. Olyannyira híján van a váratlan fordulatoknak, sőt, lapos a sztori, hogy a helyi Kanászkürtöt fellapozva, ötször izgalmasabbakat találok: „A nagy csirkeól-rablás”, „Disznósajt a sarc” stb. Matthew Scudder magándetektív megvilágosodásairól nekem az jut eszembe, hogy Block egyszerűen lusta vagy tehetségtelen volt kitalálni valami csavaros, agytornásztató, de legalábbis épkézláb sztorit, ezért választotta azt a metódust, hogy a megoldások a bourbon whiskey permanensen gomolygó gőzéből materializálódnak.

A környezetábrázolás oké, Block tényleg hihetően, nagy helyismeretről tanúbizonyságot téve rajzolja meg a lepukkant helyszíneket, kiváltképpen a kocsmákat. Más kérdés, hogy ezek a New York-i ivók elég unalmasak – néha akkorákat ásítottam, hogy kiakadt az állkapcsom. A hangulat, amit meg akar jeleníteni, megint csak frankó, a végeredmény fásultságot árasztó, lassú, komor könyv. A baj az, hogy én egy krimitől több pezsgést, feszültséget várok.

A harmadik az alkohol-topic. Nyilvánvaló, hogy Block nem a körzeti orvos rendelőjéből összegyűjtött felvilágosító prospektusokból merített, hanem igencsak autentikus forrás. Mindazonáltal a közkinccsé tett italozási szokások elég fantáziátlanok. Legalábbis az általam etalonnak tartott két szerző, Hajnóczy Péter és Venyegyikt Jerofejev munkássága fényében.

Felmerül a gyanú, hogy Block koncepciózusan írta ilyenre könyvét: úgy gondolta, hogy lapos környezethez és hangulathoz lapos történet dukál. Meglehet, igaza van, én azonban, ha életuntsággal, hiábavalósággal átitatott vánszorgó sztorit akarok olvasni, akkor nem detekrívregényt ütök fel. Osztok szorzok, a könyv abszolút olvasható, de jó kritikák ide vagy oda, nálam ez nem ér többet egy hatosnál.

Otto Katz tábori lelkész 6 pontot adott a tételre.