Anton Ego | 2008.05.07 08:41 | hasznosság: hasznos (75%)

Étterem és Borkalauz 2008 - amikor a hóhért akasztják...

Na, ezt is megértük. Eljött közénk a kulinária-megmentő, Molnár B. Tamás, aki nagy szerényen azt állítja, hogy "ő dolgozta ki Magyarországon az étteremminősítés alapjait". Bocsánat, "felkérték rá". De ki kérte fel rá? Hállelúja. Éljen a Gasztro-Messiás-Wannabe-Miszter. Pedig ő nemes egyszerűséggel csak kopipésztelte a Gault Millau alapjait, de lehet, hogy csak a nagybőgőtől nem látta meg az "erdőt": egy mercédesz-konstrukciót nem illik elcsaklizni, ráadásul oda beilleszteni, ahol Ladák, meg Trabantok furikáznak.

Kedves Molnár B. Tamás az NSZK-beli intézményekben nagybőgőzött és ott látott egy-s-mást. Namármost, mi is láttunk egy-s-mást, például szélvédőn szétplaccsant agyvelőt is, ugyanakkor semmi nem jogosít fel minket arra, hogy az agy specialistájaként tüntessünk fel magunkat. De hát nálunk, a hamis messiások és a gagyi világában ez is lehetséges. Úgy látszik, Molnár „Novelküzin” B. Tamás meghozta számunkra a világosságot, mert mi itten eddig valóban Bornírt Sötétségben ültünk, bizony ám. Márpedig a képeken feltüntetett személynek mi nem hiszünk. Illetve egy dolgot talán mégis: az idei vizespóló versenyt bizonyára megnyerné az úr.

És akkor most az étteremkalauzról.

Valahogy nem passzol a Bornírt Sötétséghez. A sértett vendéglősök meg a pici öklüket fogják majd rázni Molnár B. Tamás felé. A kalauz semmit nem árul el a tesztelőkről, titkos mecénásokról. Mert az a gyanúnk, hogy nincsenek is ilyenek. A MOL évek tárgyalásai után sem érezte úgy, hogy itt az ideje és helye a hasonló kezdeményezésnek. Jól tette. Igaza van. Molnárék az egyéni véleményüket tolják az előtérbe, és mindent megengednek maguknak – a Gault Millau és a Michelin rendszere mögé bújva. Jó, hogy a „novelküzin” kiveri a szemünket a kalauzban mindenhol, csakhogy Molnár B. Tamás zsigerből utasít vissza minden mást, ami nem az. Mert nem gondol rá, hogy a rántott hús is lehet finom, ami ráadásul egy arab eredetű étel, nagy kört futott be Arabisztánban, aztán a Balkánon, majd Itáliában, végül Ausztriában - mire elért a Bornírt Sötétségbe. Mihozzánk.

A könyvben vannak potentátok, és vannak céltáblák. Példákat nem hozunk. Nem lenne illendő. Az ételeknek ipari cukorborsó íze van. Ez a mondat egyáltalán nem illik ide. Sebaj. A könyvben is vannak ilyenek.A gasztronómia nem olyan, mint a betonkeverés, ahol a késztermék – a beton – vagy köt/vagy nem köt (tehát vagy JÓ, vagy NEM JÓ), hanem érzésekről szól, ízekről, régmúlt korok újraértelmezéséről, történelmi, földrajzi és kulturális kitekintésekről, egyéni élményekről, fűszerekről, és emócióról. Rólunk szól. Nem Molnár B. Tamásról.

Egyébiránt gratulálunk a kezdeményezéshez, tényleg van benne egy-két nagyon jó tesztelő, meglátás, felismerés – csak először a baltát vegyük ki a gasztronómia arcából, majd inkább szikével farigcsáljunk kicsit, meg zseblámpával is világíjjunk oda, hogy lássunk is valamit abban a fene nagy Bornírt Sötétségben.

Üdvözlettel:

A rántotthústól elhülyült Anton Ego, és csapata

Az írás eredetije az Étteremkitika - Anton Ego megmondja blogon jelent meg. (www.etteremkritika.blog.hu)

Anton Ego még nem pontozta a tételt.