themikka | 2008.05.11 12:39 | hasznosság: haszontalan (33.3%)

Dalriada – Szelek

Nehéz elfogultság nélkül írni egy olyan zenekar új kiadványáról, melynek bár, bevallom, minden művét töviről-hegyire nem ismerem, ám akiknek már így is olyan korszakos kedvenceket köszönhetek, mint a Védj meg láng, a Téli ének, vagy a Walesi bárdok. Nehéz így véka alá rejtenem a zenekar irányába érzett őszinte csodálatomat és tiszteletemet, melyet tehetsé-gükkel, lelkesedésükkel és hozzáértésükkel érdemeltek ki. Nem csak nálam – teszem hozzá: évek óta előkelő helyeken szerepelnek nem egy hazai szakmai és olvasói szavazáson, és szép számú közönség előtt adnak koncerteket. (Nem véletlen, hogy olyan nagy nevek mellé, mint az Ensiferum, a Korpiklaani, a Moonsorrow, vagy az Eluveite a Dalriada-t kérték fel magyar fellépőnek az áprilisi budapesti Paganfest-re.) Albumaik már szinte a Korpiklaani (faki)termelési lemezgyártó gépezetével vetekszenek, mind a mennyiséget, mind minőséget tekintve. Nagysikerű 2006-os Jégbontó című lemezük óta, úgy tűnik, az évi rendszerességű megjelenés vált be nekik, így jutottunk el idei, „Szelek” című lemezükhöz. (Nem kérdéses, hogy bármely idióta – jelen esetben én – igen könnyen viccet csinálhatna e lemez címéből, de ezt elkerülendő, blődli poénom esetleges magyarázatát most le is spórolnám.)

Igyekszem tehát félretenni elfogultságomat, s amennyire lehet, semleges füllel tanulmányozni e lemezt. Első blikkre feltűnik, hogy arányában igencsak megnőtt az akusztikus és autentikus népi hangszerek jelenléte a dalokban, ezzel is tovább erősítette a zenekar népies attitűdjét. A sokszor balladai szövegek is ismét jól sikerültek. Némely esetben nem is tudtam pontosan eldönteni, vajon egy már eleve létezett népdal feldolgozását, vagy egy új, eredeti szerzeményt hallok-e. Ez önmagában is nagy eredmény, ám ha még azt is hozzávesszük, amit a zenekar a metál oldaláról mindehhez hozzátesz, akkor már világos lesz, hogy tényleg nem mindennapi produkcióval állunk szemben. Feltétlenül ki kell emelnem például azt a frenetikus megoldást, amit épp pár hete emlegettem egy muzsikus cimborámnak, mint a magyar folk metálból hiányzó igen fontos elemet. Ez pediglen nem más, mint az a bizonyos „elhúzott”, mély vonós ritmus, ami a magyar népzenére oly jellemző. Ennek pontos definícióját sajnos nem tudom adni, ugyanis egyáltalán nem vagyok jártas zeneelméletben, érzésre viszont abszolúte felisme-rem ezt a jellegzetes ütemet, ami legalább annyira karakteresen magyar, mint amennyire a hasonszőrű finn bandáknál az az ún. humppa-ritmus karakteresen finn. Bár a Dalriada sem alkalmazza minden dalában (szerencsére, ettől változatos), azért a "Hej, virágom" című remek elején például kiválóan hallható ez az elem. Igen jónak találom a reneszánsz hangzású részeket is, vetekszenek a Finntroll hasonló jellegű betéteivel, ráadásul a finnekkel ellentétben tudatosan reneszánszként is aposztrofálják azt. Finntrollnál még maradva: akad más kapcsolat is a trollokkal, a „Hajnalpír”című szerzemény például kimondottan a finnek dallamvilágát juttat-ta eszembe. Akad ugyan összességében néhány perc üresjárat a lemezen, kevésbé karakteres szólókkal, egy-egy kicsit erőltetebbre sikeredett énekdallammal, ám ezeket remekül ellenpontozza az a tény, hogy a számok jó részénének valami csodaszép refrénje van. Mégegyszer, A Nap és szél háza, Hajnalpír, Égi Madár, Égnek ostora, Hej virágom, Tavaszköszöntő - szinte az összes számot sorolhatnám – lúdbőrzőstől dajdajozósig van itt minden, ennek köszönhető-en a felhozatal igen változatos s így a lemez folyamatosan fenntartja az ember érdeklődését.

Nem akarok átesni a ló túloldalára, hogy a kelleténél jobban igyekszem szigorú lenni, (bár ez amúgy sem sikerült) így végül abban maradnék (saját magammal), hogy ez a lemez bizony cudarul rendben van! Rengeteg ötlet, ízes dallam-, és szövegtéma, egyszerre sokféleség és egységesség, nem „metálosított-Nox-os-izzadtságszagú” bohóckodás-utánérzés, hanem tisz-tességes hazai folkmetal muzsika. Pontosan olyan, amilyennek egy magyar folkmetálnak mindig is lennie kellett volna! Bárcsak a Dalriada minél nagyobb közegnek közvetíthetné e hiteles és abszolúte egészséges nemzeti érzést - nem ártana ennek az országnak már megszeretnie végre saját kultúráját, így saját magát. Ezzel az újabb kiváló lemezzel mindenesetre abszolúte jó esélyei vannak a zenekarnak erre a bizonyos nagyobb közegre.

Ajánlott számok: Mégegyszer; Nap és szél háza; Égi madár; Hej, virágom; Tavaszköszöntő


themikka 9 pontot adott a tételre.