Anton Ego | 2008.04.30 10:00 | hasznosság: hasznos (100%)

Pizza Marzano - Donpepe külföldi kuzinja

Az Andrássy út 41-es szám előtt pizzarezonátoraink jeleznek: végre pizzára vágynak. Valahol a Donpepe-Pizzahut ízlés közt félúton helyezzük el nagyjából a Marzano pizza ízét a képzeletbeli pizzaskálán, ilyen előítélettel térünk be a Pizza Marzano nevű intézménybe. Sok bizadalmunk nincs.

Hamar kiderül, hogy a Marzano egy nemzetközi márkanév, ami Pizzaexpress néven is fut más országokban. Itthon valamiért a Marzano név jobban muzsikál, amit az is bizonyít, hogy a tulaj már vagy a harmadik ilyen éttermet nyitja meg Magyarországon. A hely jó nagy hodály képet kelti: ahogy bemegy az ember, rögtön egy nagy könyvtárban érzi magát, vagy legalább is egy osztályteremben/tanulószobában, ahol a sarokban több polcon marha sok könyv van felsorakoztva.

Kicsit retrós beütést is érzünk, mind a formákat, mind a színeket, mind az elrendezést illetően. Az asztalok egyébként rendezettek, szépek, ahogy teljesen rendben van az étkészlet, az abrosz és a székek is. A menü ízléses, well-designed. Kezdetben tésztagolyókat kérünk, amelyet háromféle szósszal szervíroznak. Vélhetően ezeket úgy készítik, hogy egyszerűen újrahasznosítják a mások által korábban el nem fogyasztott pizzavégeket, és ezt most nem a szó pejoratív értelmében mondom. Ilyet már láttam máshol is, és ez szerintem teljesen rendben van.

Az egyik szósz csak közönséges fokhagymás fűszervaj, a másik (pesto-rosso) paradicsomos, a harmadik (pesto genovese) meg a bazsalikomos. Az egyikben a paradicsom teng túl, a másikban a bazsalikom, bár ez nem lenne olyan nagy gond, ha a szósz állaga viszont nem lenne olyan sűrű. De az. Állítólag a paradicsomos szósz, ahogy minden valamirevaló paradicsomos étel errefelé, a híresnek mondott Marzano paradicsomból készül. Sajnos én ilyet nem ismerek, ezért nem tudok semminemű információval szolgálni a Marzano paradicsomról. A tésztagolyó gyorsan eltűnik a tányérunkról farkaséhségünket csillapítandó.

Eztán két pizzát kérünk: egy margharitát, meg egy összehajtottat: a Calzone Vesuviot. Előbbi sajnos elég vékony tésztából készül, ennélfogva egy kicsit száraz és töredezett a külseje. Meg kemény is. A hajtogatott pizza valamivel jobb: puhább, és ízesebb is, bár kétségkívül jelentős a magyaros beütése. Ti. minden, ami benne van - magyar, kivéve talán a csodaparadicsomot. Magyar kolbász, fűszeres marhahús, erős zöldpaprika, mozzarella, paradicsomszósz... Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az étel legalább friss, most húzták ki valami kemencéből. Belül puha, gőzölgő, tartalmas, kívül meg az a kopogós-ropogós. Teljesen OK. Aztán később kiderül, hogy elég nehéz étek ez viszont a gyomrunknak, és nagyokat fogunk tőle majd sóhajtozni...

Desszertként Panpapaetot kérünk, amit kábé egy perc alatt kihoznak. Nem jó jel, gondolom ezek a sütik halomban állnak a konyhán, hogy egyszer csak valami evősaztalon landoljanak, majd egy emberben. Ez egy mandulás sütemény mogyoróval, dióval, fenyőmaggal, grappába áztatott mazsolával, cukrozott gyümölcsökkel, meg kakaóval, mézzel és fahéjjal készítve, vaníliás fagyival leöntve. Elmondani is sok, nemhogy megenni. A felszolgáló hölgy elmondása alapján, olyan, mint a CERBONA szelet, amiben kétségkívül van is némi igazság, meg nincs is. Az íz - amiben valamiért nekem a kamilla íze jön elő a legjobban - azért lényegesen bonyolultabb, mint egy közönséges Cerbona.

Mindezért hatezeregynéhányszáz forintot fizetünk, ami tulajdonképpen nem is olyan rossz bolt. Kb. olyanoknak javallom ezt a helyet, akik nem nézik, mit esznek, és nem próbálnak az ételek/elnevezések/sztorik után nyomozni, hanem egyszerűen csak be akarnak dobni valami ételt magukba egy ebédszünet során. Korrekt olaszutánzás, nemzetközi, bejáratott vonásokkal.

Az írás eredetije az Étteremkitika - Anton Ego megmondja blogon jelent meg. (www.etteremkritika.blog.hu)

Anton Ego még nem pontozta a tételt.