B. Szabi | 2008.04.15 13:40 | hasznosság: átlagos (50%)

Paul Lewis fiatal thrilleríró első könyve, a Tűréshatár 2007-ben látott napvilágot. A kötet nagyjából százötven oldalon nyolc novellát tartalmaz, melyek egytől egyig bizonyítják, hogy szerzőjüknek bizony megérdemelt helye van a kortárs irodalomban.

Mindig is akadtak olyan emberek, akik egyszerűen csak izgalmasnak tartották az írói hivatást, és külső motivációnak engedve adtak ki kezeik közül rosszabbnál rosszabb munkákat. Sajnos napjainkban az eltévelyedők száma megsokszorozódott, ma már szinte bárki hívhatja magát írónak.

Tulajdonképpen sok könyvet ennek tudatában veszek a kezembe, és félve lapozok bele az adott kiadványba, vajon ezt igazi, belső indíttatású ember írta-e, azaz igazi író. Teljes bizonyossággal mondhatom, hogy Paul Lewis jogosan viseli ezt a dicsérő jelzőt.

Az egész azzal kezdődött, hogy gyanútlanul megvacsoráztam, majd kényelembe helyeztem magam, és elkezdtem olvasni a kötet első és egyben címadó novelláját, a „Tűréshatár”-t. Pár oldal múlva a vacsorám összeugrott a gyomromban, aztán néhány oldallal később azt vettem észre, hogy görcsösen szorongatom a könyvet, szemeim pedig őrült módjára futnak végig a sorokon.

Ezzel nálam Paul Lewis már az elején letette a vizsgát, gond nélkül, csuklóból teljesítette, amit egy igazi horror / thriller szerzőnek kell.

A „Tűréshatár” egy csonka család története, középpontban a betegesen féltékeny fiúval, aki bármit megtenne, hogy az anyja jobban szeresse őt mostohahúgánál.

A következő történet a „Tükröm, tükröm…” címet viseli, és egy nyugdíjasotthonba enged betekintést, ahol bűnös és nem mindennapi történések mennek végbe.

A „Szorongás” egy magányosan élő nő históriája, akivel borzalmas dolgok történtek a múltban, és csak lassan, részleteiben képes rájuk emlékezni, míg egy nap ki nem rajzolódik előtte a teljes kép…

„A pöröly” az ember legmélyebb perverzióira koncentrál, egy különös hobbira, na meg a vele járó elmebajra, mely akkor bújik elő, ha az ember igazán magányos és elhagyatott.

A „Nyomás alatt” című novella helyenként a Fűrész vagy a Motel egyes jeleneteit juttatta eszembe, persze lenyúlásról szó sincs, mindössze alá-alámerülésről a műfaj legmélyebb bugyraiba.

A kötet talán leghétköznapibb novellája a „Billy Warburton nagy napja”, mely egy csipetnyi misztikát sem tartalmaz, a mindennapok történéseiből merít, mégis olyan feszült hangulatú, amilyennek lennie kell.

„A kintiek” a kötet legalaposabb novellája. Egy szűk baráti társaságot mutat be, melynek tagjain valamiféle különös átok ül, és lelkileg csupán egymásra támaszkodhatnak, már hosszú évek óta.

A záró novella pedig „Az álomgyilkos”, mely egy különös nő élettörténete. Az elbeszélő tulajdonképpen maga a nő, a történet mintegy nagymonológként tárul az olvasó szeme elé, egy alapos és terjedelmes vallomásként, melyben tudomást szerzünk a főszereplő hátborzongató képességéről.

Paul Lewis könyvét leginkább a tizenhat éven felüli korosztálynak ajánlanám, főleg a valóban idegtépő, tökéletesen fagyos és borzongató hangulata miatt, na meg az író szókimondásáról se feledkezzünk meg.

A Tűréshatár magával ragadó, izgalmas kötet, egytől egyig színvonalas és műfajtiszta írásokkal. A szerző tudja, hogy mit akar, és tökéletesen végzi munkáját. Engem teljesen meggyőzött, türelmetlenül várom a következő könyvét, könyveit.

A kötetben szereplő írások:
Tűréshatár
Tükröm, tükröm…
Szorongás
A pöröly
Nyomás alatt
Billy Warburton nagy napja
A kintiek
Az álomgyilkos

(Ekultúra, 2007. március 17.)

B. Szabi még nem pontozta a tételt.