B. Szabi | 2008.04.15 13:30 | hasznosság: átlagos (50%)

Michael Mansfield (Mészáros Mihály) nevével először a Tinta-Klub Pirkadatra várva című antológiájában találkoztam, s már akkor is felkeltette az érdeklődésemet az abban szereplő egy szem novellájával.
Már akkor is éreztem azt a megfoghatatlan valamit, aminek hatására eldöntöttem, megszerzem egy regényét, és alaposabban is összeismerkedem a református lelkészből lett misztikus thriller-szerzővel.
Sikerült is hozzájutnom legújabb, sorban ötödik könyve, a Falánkság egy példányához, s úgyszólván korgó gyomorral vetettem magam a regényre.

A történet a minőségi whisky fellegvárában, Kentuckyban játszódik, azon belül is a csendes, nyugodt Sanctonville erdő övezte városkájában.
A vadászidény beköszöntével a város seriffje, Burt Harwood meghívja rég nem látott barátját és egykori bajtársát, John Arnoud-t, hogy együtt töltsenek el pár napot, lőjenek szarvast, esténként meg whiskyt nyakalva beszélgessenek a régi szép időkről.

Ám a vadászidénnyel valami más, valami egészen borzalmas is beköszönt, és könyörtelenül felkavarja a csendes városka állóvizét: a környék leggézengúzabb gyerekcsapata titkos odúra lel, benne egy foszladozó, különös hullával és néhány agyagedénnyel.
A gyerekek egy szót sem szólnak a dologról, ám a seriff és barátja a kellemes vadászat helyett az erdőben borzalmasan megkínzott, megcsonkított tetemet találnak, majd sorban a többit.

A hátborzongató nyomokon haladva lassan eljutnak a gyerekekhez, de ekkor már sorra történnek a furcsábbnál furcsább, hajmeresztő dolgok, és a helyzet kezd kilátástalanná válni. Számukra is hihetetlen, de be kell látniuk: a városra ősi átok szabadult…

Michael Mansfield a misztikán, a megfoghatatlan világán kívül különösen ragaszkodik az indiánok hitvilágához, babonáikhoz és történelmükhöz, s ehhez híven a beszédes című Falánkságból sem hagyja ki őket.
Sőt, nem csak a központi témát köti össze velük, de élethű, színes és pörgős párbeszédeiben néhány érdekes dolgot is elárul róluk az olvasóknak, s bármennyire is szórakoztató jellegű könyvről beszélünk, azért a benne szereplő okításról sem feledkezhetünk meg.

A regény stílusa sziporkázó: ha a könyv a megfelelő olvasó kezébe kerül, onnantól letehetetlenné válik.
Az író különösen nagy gondot fordít a karakterépítésre. Szereplői annyira élethűek, hogy olvasás közben gyakran azon járt az eszem, hogy Mansfield talán valami ősi indián mágiával igazi, élő embereket varázsolt a sorok közé.

Néha úgy tűnik, a seriff valahogy túlságosan is jófej fickó, de nem kell aggódni, mert a következő adandó alkalommal tutira elkövet vagy beszól valamit, amitől aztán megint valóságos, életszerű karakter lesz belőle…

A thriller műfajának talán legfontosabb velejárója a feszültség állandó fokozása, hogy a végén már úgy érezzük, szétrobbanunk az izgalomtól: Michael Mansfield ehhez is nagyszerűen ért. Csak Dean R. Koontz jobb könyveit tudom a Falánksághoz hasonlítani, már ami ezt a megállás nélküli feszültségkeltést illeti.

A Falánkság izgalmas, nagyszerű könyv (ezt mellesleg Nemere István is hangoztatja, aki ajánlást írt hozzá), a misztikus thrillernek egy kiemelkedő gyöngyszeme nem csak magyar, de azt hiszem, nemzetközi viszonylatban is.
A nemzetközi korhatár-rendszer szerint tizenhat éves kor felett bárkinek ajánlhatom; nehezen hiszem, hogy csalódást okozna olvasójának…

(Ekultúra, 2007. október 23.)

B. Szabi még nem pontozta a tételt.