tarkamacska | 2008.04.13 22:31 | hasznosság: hasznos (80%)

A Kettétört április különös, civilizált európai szemmel már-már hihetetlen világba kalauzolja az olvasót. Az albán hegyek lakói életét a vérbosszú törvénye határozza meg. Leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy egyes vitákat, határsértéseket gyilkossággal kell megtorolni. A meggyilkolt személy családja erre újabb gyilkossággal válaszol, amit aztán a sértett család megbosszul. És ez így megy tovább nemzedékeken át…A főszereplő családja 70 év alatt 22 férfit állított „csatasorba”, hogy megvédje becsületét. Nagy részükkel golyó végzett, cserébe emléküket őrzi a kollektív emlékezet.

A vérbosszú törvénye, mely egyszerre okozza családfenntartók és fiatal férfiak tucatjainak halálát, népösszetartó erőként működik, maga köré szervezve a hegylakók életét. A vérbosszú törvénye, a Kanún ugyanolyan bonyolult, mint a mi kis törvénykönyveink. Magyarázókra van szükség, akik faluról falura járva segítik eldönteni a vitás kérdéseket, avagy ki öljön meg kit, esetleg ki fizessen kinek. Az abszurd rendszer haszonélvezőivel is találkozunk, a helybéli nagyurak ők, akik jól megélnek abból, hogy minden bosszú után beszedik a jelenetős és kötelező vérdíjat.

Az író aprólékosan bemutatja a játékszabályokat, mely kissé nyögvenyelős, egy idő után pedig terhes is a történet ritmusára nézve. Szegény olvasó itt is, ott is részletes ismertetőkre bukkan, s csak átlapozással menekülhet a vérbosszú szedésének metódusát részletező hosszú fejezet elől.

Aki ezt lenyeli, annak jut egy érdekes, balladai komorságú és mélységű történet, mely két szálon fut. Az egyik Gjerg, a fiatal hegylakó, aki a nehezen beteljesített bosszú után 30 napot tölthet el szabadon, a halálra, vagy is arra várva, hogy ő is a bosszú tárgyává váljon. A 30 napot evilág és másvilág mezsgyéjén bandukolva, a hegyek között tölti. Itt találkozik néhány percre (hogy aztán utolsó percéig őt keresse) a másik szállal, egy regényíró újdonsült feleségével. Az író férj a vérbosszú világából meríti lírikus és filozofikus regényeit, és valamilyen rejtélyes indíttatásból (talán kivagyiságból) regényei színhelyére cipeli nászútra feleségét.

A kiránduló író arra apellál, hogy a vendég félisteni státuszából kényelmesen végignézheti élőben is e világ működését. A szövevényes szabályrendszert azonban könnyű megsérteni, így nem maradhatnak sokáig kívülállók, és a halál e földi birodalmából nem kerülhetnek ki érintetlenül. Egy különös közjátéknak köszönhetően felesége visszavonhatatlanul eltávolodik tőle, s még a mítoszt elveszíti, amit felépített. Az asszony a lelkét, Gjerg „csak” az életét hagyja a fennsíkon.

Kadare regénye kicsit összezavart. Egyenletlen, néha az unalomig didaktikus, néha drámához, vagy lírához illően sűrű, ekkor nem hagy hidegen.

Kadare, aki ellentmondásos személyiségnek számít az albán irodalomban, ma Franciaországban él, nyelvet váltott, s franciául ír. Az őt érő támadások ellen nem tiltakozik különösebben, cáfolatként életművére hivatkozik. Én biztosan olvasok tőle mást is.

tarkamacska 7 pontot adott a tételre.