themikka | 2008.03.31 01:57 | hasznosság: átlagos (60%)

Közkedvelt történelmi személyiségek életéről írni nem csak azért főnyeremény, mert a történet eleve adott, s így az írónak úgyszólván csak át kell fogalmaznia azt, hanem azért is, mert e személyiségek önmagukban is vannak annyira érdekesek a közönség számára, hogy egy ilyen írás nagy érdeklődésre tarthasson számot. Daniel Kehlmann esetében szerencsére nem csak ennyiről van szó. A kivételes tehetségű ifjú író ugyanis olyan élvezetesen és mégis okosan tárja az olvasó elé Alexander von Humboldt földrajztudós és felfedező, valamint Carl Friedrich Gauss matematikus, csillagász és fizikus élettörténetét, hogy az ember egyik pillanatról a másikra azon veszi észre magát a könyv olvasása közben, hogy oldal oldalt követ, és már hajnali négy óra van.

A szerző a két híres 18-ik századi tudós életét mutatja be párhuzamosan, mely két élet térben és időben csupán egyszer találkozott: az 1828-as berlini tudományos konferencián. A könyv cselekménye is itt kezdődik: az idős, Berlinben élő Humboldt házában fogadja a szintén agg, ugyanakkor zsémbes Gausst. Ezután a szerző fejezetenként felváltva követi végig a két nagy tudós életét, s mutatja be, hogyan jutottak el idáig, felmutatva eközben nagyságukat, s kisszerű, emberi vonásaikat egyaránt. Önmagában humoros szembesülni ilyen nagy és híres férfiak mindennapjaival, amik annak ellenére, hogy szinte minden pillanatukban történelmi jelentőségűek, a maguk valójában mégis annyira profánok. Ez a gesztus ráadásul ügyesen egészül ki a szerző írásmódjával, ezzel a – párbeszédeknél különösen feltűnő – leíró jellegű megfogalmazásnál, ami ugyanolyan precízen rögzít minden jelentős eseményt, mint ahogy apró, humoros szituációkat. Ez már csak a két tudós személye miatt is nagyon találó, mivel mindkettőjüknek mindene a mérés volt, ugyanakkor a maga módján mindkettő bogaras is volt, de precizitásukat ilyen esetekben is megőrizték.

Berlini találkozásuk után az események felgyorsulnak, életük egyre jobban összekapcsolódik, s immár egyetlen fejezeten belül mesélődik mindkettejük élete. A német szellem dicsérete ez a könyv, melynek végén bár e nagy tudósok is megöregszenek, s minden lelkesedésük ellenére már csak kisebb vállalkozásokba tudnak fogni, Gauss fiában, a történet során végig haszontalannak és semmirekellőnek beállított Eugene-ben azért mégis látszik valamiféle folytatás lehetősége. A romantikus ifjú bár sem az atyai, sem a Humboldt-i tradíciót nem követi, mégis benne van mindaz, amit megtanult tőlük, s előtte áll az Új világ, ami bár bizonytalan, de mégis tervekkel, jövővel kecsegtet.


themikka 9 pontot adott a tételre.