Gréti18 | 2010.04.30 07:00 | hasznosság: hasznos (66.7%)

A Tüskevár című regényt olvasva az ember gyakran úgy érezheti, ő maga is ott nyaral a Kis-Balatonnál, együtt horgászik, vadászik, evez, kirándul a főszereplőkkel, vagy éppen csak gyönyörködik a tájban. Ez annak köszönhető, hogy Fekete István igazán élethűen, részletesen, mégsem unalmasan írja le az eseményeket és a tájat. Az egyik példa erre az étkezések leírása: ezt a látszólag rutinszerű eseményt olyan mesterien ábrázolja, hogy minden étkezés különlegessé válik, az egyszerű "menü" pedig igazi ínyencséggé. Szinte megéhezik az ember, ahogy olvassa.
Nagy hangsúlyt kap a sokszínű állatvilág bemutatása, de nem úgy, mintha lexikont olvasnánk, hiszen az könnyen unalmassá válna, hanem a természetet igazán jól ismerő Matula bácsitól kap Tutajos (és az olvasók) érdekes információkat a szinte érintetlen természet világáról. Ritka kincs az ilyen világ, hiszen az ember már mindenhol beavatkozik a természet rendjébe, megzavarva azt. Ha ezt a regényt olvassuk, eszünkbe kell, hogy jusson: vigyáznunk kell az ilyen "paradicsomok" állat- és növényvilágára, és az egész természetre magunk körül, hiszen minden vidéknek megvannak a maga kincset érő szépségei.


Gréti18 10 pontot adott a tételre.