Marrakech | 2008.05.15 22:53 | hasznosság: átlagos (40%)

Egy beteg elme szüleménye egy beteg elméről. Röviden így tudnám jellemezni az Amerikai pszichot. És nekem épp ezért tetszett.
Rapszodikus írásmód jellemzi e művet, az egymást követő fejezetek lényegében nem kapcsolódnak egymáshoz, mindegyik egy-egy kis önálló töredék a főhős életéből. Ez a könyv elején még zavart – különösen, hogy ezt megelőzően egy több száz oldalas, folyamatosan elbeszélő regényt olvastam. Később azonban már nem, sőt, a főhős pszichés állapotának kifejezésének egy igen jó megoldása. Egymást váltják a huszadik század végének New York-i fiatal pénzeszsákjainak mindennapi életét bemutató, valamint a főhős pszichopata cselekedeteit részletesen leíró részek. Előbbiek sokszor már untatóak voltak számomra, amikor oldalakon keresztül vitáznak a regényalakok a selyemnyakkendő viselési szokásairól, vagy éppen a különféle ásványvizekről. Ami pedig kifejezetten érdektelen volt számomra, az a Genesis vagy éppen Whitney Houston diszkográfiája, mely egy könnyűzenei lapban minden bizonnyal nagy érdeklődésre tartana számot, egy regényben azonban számomra fölöslegesnek tűnik.
A főhős a magánéletben brutális és perverz, a cselekedeteit igen részletesen és vizuálisan mutatja be a könyv. És az a legszörnyűbb, hogy maga a történet nem tartalmaz olyan elemeket, mely kizárná annak a lehetőségét, hogy mindaz, amit Ellis leír ezen könyv lapjain, az ne történhetne meg a való életben is...
Összegezve: alapvetően élvezetes regény, olykor azonban kicsit unalmas tudott lenni számomra.

Marrakech 8 pontot adott a tételre.