Belizár | 2008.02.21 06:41 | hasznosság: hasznos (100%)

Időnként szinte szaglik a keserves izzadtságtól a turisztikai kreatívok igyekezete, hogy elszakadjanak attól a Magyarország imázstól, amely pár száz év alatt kialakult rólunk. Ez nem más, mint a macsóhímzéses, hetyke betyárok és a róna más lovagjai, szürkemarha, ló, csárda, csárdás, gulyás, pálinka és a mindezeket magába ölelő pusztaromantika. Ezt mi nagyon szégyelljük, találunk ki itt mindent a zöld turizmustól a wellnessig, csak ezekről a suttyó dolgokról szó se essék, amelyek ragadnak ránk, mint a bűn. Csak egyet felejtenek el ezek a pénzünket herdáló kedves kreatívok, Magyarországnak tényleg ez az egyetlen eladható egzotikuma, amely megkülönbözteti a versenytársaitól (no meg a Balaton, amit szintén nem szeretünk kitenni a kirakatba). Ezeket kihagyni olyan vétek, mint ha Görögország nem a napfényes tengerpartjával és a romjaival kínálná magát. Ők persze ilyen hülyeséget nem tesznek. És ettől még senki sem hiszi azt, hogy a görögök tógában, vagy éppen szoknyában és bojtos papucsban járnak-kelnek.
Lázárék projektje szembemegy eme elvárással, ők kifejezetten a pusztaromantikára építették fel a vállalkozásukat. Mondjuk, eleve ehhez értenek, és meg kell vallani, jól is csinálják. Domonyvölgy csodálatos, még ha nem is a pusztát idézik a lankái, könnyen oda tudnánk képzelni egy csapat Rúzsa Sándort. Egy főként külföldiekből álló társasággal vettem részt egy ott tartott rendezvényen. Nagyon élvezték a bemutatót, amelynek koreográfiáját magam elég sutának éreztem (töpszli betyárt szívatják a társai, aki azért jól megmutatja), de mégiscsak illeszkedik a hasonlóan suta egyszeri népmesékhez. A kellő csodálkozás megvolt a lovas mutatványokon, és az ostorpattogtatásba való bevonása a nézőknek szintén nagy sikert aratott. Valljuk be, ilyet csak itt láthattak, és ezt vastag tapssal értékelték. A szervezéssel sem volt gond, a wellness hagyományokat gyilkoló tejfölös, hagymás lángos előétel kifejezetten a jólesett a következő menüpontban tálalt aktiváció előtt.
A pusztaolimpia a hajdani úttörő foglalkozásokat idézte fel bennem, amelynek kényszeredett, „pajtások, most érezzük jól magunkat, és küzdjünk együtt összefogásilag” hangulatát nagyon rühelltem már akkor is (ma a cégek szerveznek hasonló bugyutaságokat az erre érdemesnek tartott munkatársaiknak, hadd kompromittálják magukat), és a hagyományaimhoz méltóan jól ki is vontam magam belőle. Inkább a jól sikerült parasztudvart csodáltam meg, háziállataival együtt. A külföldi vendégek viszont élvezték a játékokat, amelyben volt ló, hajigálás meg jól odanyilazás, ha jól figyeltem.
A vacsora nagyon eltalált volt, persze, gulyással kezdődött, majd libamájas és egyéb magyaros költeményekkel bizonyították, hogy a magyar konyhát is inkább csak magunk sajnáljuk le. Tény, hogy a fűszerezésünk az ehhez hozzá nem szokottak epéjét erősen megdolgoztatja, de cserébe ritka ízletes cuccokkal telíthetik a bendőjüket. Volt egy kis népitáncika, nem túl grandiózus, de jól illeszkedett az esthez. És persze sok bor folyt. Szerencsére finom sör is.

Összességében, aki pénzügyi nehézségekkel nem küzdő külföldi társaságot szeretne elvarázsolni egy igazi magyarosch nappal-estével, mindenképpen ajánlom a Lázár Lovasparkot. Alapvetően, sok ilyenre lenne szükség, biztos vagyok benne, hogy nagyobb vonzerőt jelentének, mint a mindenhol ugyanolyan wellness kínálatunk.

Belizár 9 pontot adott a tételre.