tarkamacska | 2008.02.21 12:33 | hasznosság: hasznos (80%)

Updike utolsó regényének vegyes fogadtatása volt Amerikában, lehúzták a kritikusok, miközben hatalmas példányszámban fogyott a könyvesboltokból.

A kritikusok, többek között a New York Times azzal vádolták Updike-ot, hogy főhőse valószerűtlenül kevés mérlegelési képességgel bír és szinte robotként viselkedik. Persze felfedezhetünk némi sarkítást a főhős (vagy akár a többi szereplő) ábrázolásában, de Ahmad alakját akár a való életből is meríthette volna a szerző, viselkedése meglehetősen hasonlít azokra a fiatalokra, akik 1999-ben halomra lőtték társaikat egy amerikai főiskolán.

Ahmad alakján keresztül Updike megpróbálja megérteni, milyen szellemi háttérből, milyen indíttatással juthat el valaki odáig, hogy élete feláldozásával embereket ölhessen egy eszme kedvéért. Ahmad se nem hülye, se nem szörnyeteg, sőt érzékeny és intelligens kamasz, ugyanúgy ember, mint az őt körülvevők. Updike pontosan és elég semlegesen írja le a főhős világát és ugyanígy jár el környezetének, a fogyasztói, hedonista és szellemileg kifulladó Amerikának leírásánál is.

Ahmad környezete, a klisészerű középiskola, a felnőttek kimerült világa erőtlen és céltalan. Értékvesztett és hit nélküli, lehangoló háttér, melyben Ahmad útja megérthetőbbé válik.

A regény optimista végkifejlete azt sugallja, hogy a kultúrák közti találkozással, párbeszéddel még elkerülhető az erőszak és a terrorizmus. A katasztrófát nem az FBI, hanem Ahmad egy tanára, egy nevelési tanácsadó hárítja el. Ez is jelzi, hogy a párbeszédnek nem fent, hanem lent, a mindennapi emberek között kell elkezdődnie. Updike könyve nem egy szeptember 11. ihlette politikai thriller, hanem a mai amerikai társadalom kritikája, melyből a nyugati és a muzulmán világ egyaránt okulhat.


tarkamacska 8 pontot adott a tételre.