Belizár | 2008.03.01 09:26 | hasznosság: hasznos (100%)

Örömmel fedeztem fel, hogy végre a Budapest Tv is teret szolgáltat a modern művészeti irányzatoknak, köztük – láthatóan - igen súlyos egyéniségeknek is. A K.O. Laci Art Group performansza hihetetlenül mély nyomokat hagyott bennem, 5 Mike Patton, 10 Trent Reznor és 20 Cult of Luna ördögi elegye se tudott volna ily széles barázdát vájni az agykérgembe.
Ahogy ez igazán nagy művészeknél megszokott, a kommerszen bájos felszín takarja a súlyos mondavalót, bárdolatlan elme talán észre sem veszi a mázsányi társadalomkritikát a negédes dallamok álcázásában. Szakavatott szem azonban egyből kiszúrja a nyugtalan lelki mélység örvénylő kavarodását megjelenítő öklözőket, akiknek a háttérben folyó monoton harca jelképezi az egyén hasztalan küzdelmét a változó világunkban. A nemek harcát szimbolizáló mokány leányzó és nyurga férfiú imitálja egymás köznapi, reggeltől reggelig folyó porba alázásunkat, míg a nagydarab kopasz Ihos József hasonmás már a démonaival küzd, jóval vehemensebben. Az, hogy mik ezek a démonok, rögvest megtudhatjuk.

Eközben folyamatosan zakatol a nótának álcázott szürreál. A bölcs taoista kungfumester köntösében éneklő K.O. Laci derűs optimizmust sugárzó arccal vágja keményen a pofánkba a keserű valót. Hiszen a dal nem másról, mint a földi élet kilátásait porrá zúzó emberi környezetszennyezésről szól. Mi másként nézhetne Laci a Földanyát jelképező vastagcombú nőalakra, mint szeretetteljesen, mint a megbocsátást kérő tékozló fiú az édesanyjára. „Ezt elkúrtam édesanyám, ez van, Te teremtettél ilyennek, és hidd el, ez nagyobb fájdalom nekem, mint Neked” – halljuk a valódi Hangot a magyar nóta kliséibe bújtatva. A rengő hájú, vastag ajkú termékenységszimbólum igyekszik megbocsátani, de a mozgásának egyre eluralkodó koordinálatlansága elárulja, itten nagy, nagyon nagy a baj! A megérdemelt megrovás elmaradása láthatóan Lacit is elbizonytalanítja, néha azt sem tudja, mikor fújjon szaxofonjába. Ez óriás színészi teljesítmény, majdnem elhittem, hogy valóban ilyen balfék!

A feloldozás? Van remény? Talán, hiszen „szívünkben még mindig él a szerelem”. A megoldást egyedül egy másik bolygóra való áttelepülés jelentheti. „Más csókját azt jobban szeretem”, valóban, erre kell kényszerülünk, de az emberiség örök szerelme, az ősi otthona örökre az általa elárult Föld marad. De a háttérben még mindig szakadatlanul dúló harc jelzi, az új „szerelmünk” sem lesz boldogabb velünk…

Belizár 1 pontot adott a tételre.