tarkamacska | 2008.02.15 06:21 | hasznosság: hasznos (80%)

A szeretném, ha… a szerző első megjelent műve Franciaországban, nálunk először 2001-ben adták ki, s a sikerre tekintettel itt a második kiadás.

Gavalda nyelvezete szörnyen egyszerű. Saját bevallása szerint olyanakhoz is kíván szólni, akik nem szeretnek különösebben olvasni, de szeretik az érdekes történeteket. Nem is vallja magát írónak, inkább valami Seherezádé félének. Úgy mesél, hogy az embert szinte beszippantja a történet.

De nem csak a nyelvezet egyszerű, hiszen a novellák témája is hétköznap. Egy elvetélt találkozás, egy baleset, egy unalomba fúló kapcsolat és néha egy kis boldogság. Realista valóságkivonatok, mindennapi szereplőkkel. És mégis. A novellák egy pontján az olvasó megtorpan e mikrovilágok bonyolultsága előtt, és gondolkodni kezd.

A novellafüzér méltó zárásaképp az utolsó történetben egy szerző elevenedik meg sorsdöntő találkozásra készülve. Kiadót keresve első írásaihoz, meghívást kap egy nevesebb kiadóhoz, ahol szerződés helyett a semmi tátongó szakadéka szélén találja magát.

Gavalda őszinteségével és párizsi intellektusával számos olvasót vonzott magához, első könyve szokatlanul nagy sikert aratott a francia piacon. Egyetlen hibájául a túlságos gördülékenységet és az időnként túl sablonos helyzeteket tudnám felróni. Ugyanakkor ez teszi könnyű és kellemes olvasmánnyá is, aki szereti az ilyet, annak merem ajánlani!

tarkamacska még nem pontozta a tételt.