Tudesky | 2009.11.30 22:48 | hasznosság: hasznos (100%)

Az Alien-sorozat a legnagyobb kedvenceim közé tartozik (szigorúan az első három rész), a Predator 1-2 is nagyon jó lett szerintem, és ha hozzátesszük, hogy az Aliens vs. Predator számítógépes akciójáték is egy remek darab, akkor egyenesen következik, hogy az Aliens vs. Predator nem lehet más, mint egy őrületesen jó film. De az élet nem ilyen egyszerű, hiába szeretem a dobos tortát, meg a marhapörköltet is, a kettő együtt nem túl jó kombináció. Az első Aliens vs. Predator film egy gyenge közepes, amolyan hármas alára sikeredett szerintem, és már ennek intő jelként kellett volna figyelmeztetnie engem, hogy a folytatást semmi esetre se nézzem meg. Persze gyarló emberként sokszor ejtek hibákat, így megtekintettem, ezt a „csodálatos” alkotást, amelyet helyenként igen komoly fizikai fájdalmak közepette sikerült csak végignéznem. A nagyon gyenge kifejezés igen enyhe, de legalább nyomdafestéket tűrő megfogalmazás a filmmel kapcsolatban. Az a minimum, hogy arconköpték az egész AvP mítoszt úgy, ahogy van. Nem is megyek bele olyan fejtegetésekbe, hogy hiányzik az Alien vagy Predator filmek hangulata, mert itt a filmekre általában jellemző elemek, mint szereplők vagy párbeszédek, mind hiányoznak. Arról már végképp kár beszélni, hogy az übertáp alienvadász predator totál idióta, az amerikai hadsereg díszkatonái pedig képesek kiszállni a kamerákkal ellátott páncélozott harci járműből, hogy megnézzék mi lett kint a társaikkal, akik igen ramatyul kiadott halálhörgés után elnémultak. Nem is fejtegetem tovább, senki ne nézze meg. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ilyenekre pazaroljunk másfél órát belőle.

Tudesky 0 pontot adott a tételre.

Otto Katz tábori lelkész | 2008.03.29 07:27 | hasznosság: átlagos (50%)

Nekrológ egy rendezői szék lábával agyoncsapott mítosz felett

Legalább tizenötször láttam a Predator című filmet, és még akárhányszor meg tudnám nézni. Az interplanetáris szörny-import, az old school kommandózás és a vérszomjgeneráló elemek ideális arányú adagolása a stáb tökéletes munkájával párosulva 10 pontos, felülmúlhatatlan sci-fi/akció/horrorrá teszi az alkotást.

Az Alien-produkciókat is megsüvegelem, különösen Alan Dean Foster könyvein szórakoztam jól, már amennyiben szórakozásnak nevezhetjük az olyan olvasást, amelynek szüneteiben hátunkat a falnak vetve és minden apró nesztől idegesen összerezzenve surranunk ide-oda a lakásban.

Modernkori mű-mítoszaink két illusztris dárkszájd-hérójának összeeresztését remek ötletnek tartottam és tartom most is. Végignyomtam mindkét AvP játékot: elementáris élményt nyújtottak, különösen az első, az irtózatos nehézség (mentési lehetőség csak a pályák végén; párját ritkítóan szűkmarkúan mért ammo) és az esszenciális formában megélhető rettegés okán.

Sommásan tehát azt lehet mondani, hogy az AvP-mondakör nekem okés. Így aztán nagy reményeket fűztem az első filmhez is, ami nem vert ugyan a földhöz, de azért nagyjából elégedett voltam vele (6 pont). Aztán hírét vettem, hogy egy másik alkotói gárdát is megihletett a téma, s bár némi gyanakvásra adott okot a habzó szájjal leadott nyilatkozat, miszerint az AvP 2 fél kézzel porba fogja nyomni az első epizódot, naivan bíztam benne, hogy jó kis mozi lesz .

Reményem azonban csalfa volt: ilyen kiábrándulást már rég nem éltem át filmnézés közben. Pedig abszolút pozitív volt a hozzáállásom, mondhatni elhatároztam, hogy tetszeni fog a film. Ennek megfelelően szemet is hunynék az alkotás nagy számú és ordas hibái felett.

Megbocsátanám az amerikai kisvárosi helyszínt, aminél elkoptatottabbat, érdektelenebbet képtelenség lett volna kitalálni. Átnéznék a bakfisriogató szofthorrorokat idéző motívumok felett, amelyek bedobásával keményen megtaposták a rémfilmek történetének talán két legszigorúbb alakjának nimbuszát. Negligálnám a durva ötletdeficit alatt nyöszörgő alapszitut is (az első rész szolidan erőltetett sztorija kb. huszonötször volt jobb), továbbá a logikai tótágasokat és az éppen csak annyira megformált karaktereket, hogy idegesítők bírjanak lenni. Az innovatív szellem ásító hiányával, az operatőr és a vágó kétbalkezességével sem foglalkoznék, sőt megbocsátanám úgy kompletten a rendezői székben itt debütáló Strause-fivérek égig érő hozzá nem értését is.

Egyet nem bocsátok meg: a sötétséget. Azzal, hogy a daráló beindulását éjszakára időzítették, kíméletlenül hazavágták a filmet. Hozzányomtam az ormányom a képernyőhöz, hogy ki tudjam venni, hogy éppen ki kit próbál kizsigerelni, de hiába. Vigasztalanul sötét van, és még az eső is esik. Lenyelhetetlen, olcsójános-megoldás, ami a fenti jegyekkel megfejelve erőtlen és irritáló próbálkozássá teszi az alkotást.

A mítosz kinyírása felett érzett dühömben, legszívesebben egy nagy szálkás karót adnék a filmre, mégis kap egy négyest. Ez a kalkulus a két, zseniálisan kitalált pángalaktikus közveszélyforrás – még kutyaütő módon prezentálva is – torokszorítóan izgalmas harcának szól, nem pedig a Strause-fivéreknek. Reméltem, hogy visszazavarják őket oda, ahonnan jöttek: a kellékes szertárba, a művéres lábas mellé (ti. ezek ilyen speckó effekt-fazonok), de nem így történt. Sajnos zöld utat kaptak a következő részhez…

Otto Katz tábori lelkész 4 pontot adott a tételre.

themikka | 2008.02.08 00:56 | hasznosság: hasznos (88.9%)

Hektór vs Akhilleusz, Hannibál vs Scipio, Kossuth vs Széchenyi, Hitler vs. Churchill… Micsoda remek crossover bunyós játék készülhetne efféle nagy nevek random kevergetéséből! Szinte látom magam előtt, ahogy megküldöm Kossuth halálkombójával Hannibált, vagy épp Churchill egyik kivégzésével Akhilleuszt. És akkor a Hitler-Hektór mutáns übermonszterről még szót sem ejtettünk…

Na igen, hülyeségeket összehordani én is tudok, pénzem viszont sajnos nincs annyi, hogy ebből ilyen nagyköltségvetésű marhaságot csináljak. Merthogy ez a produkció kérem alássan nevetséges és – fanoktól itt és innentől alázatos elnézést, de– egy kupac szemét. Persze azért mindattól eltekintve, hogy egy közhelyszótárból és instant speciális effekt-gyüjteményből összekalapált trancsír-maszlagról beszélünk, tekintsünk pettyet a mű mélyére!

Mit is kapunk mi, ha megtekintjük az Aliens versus Predator mondakörből készült második mozgófényképet? Megkapjuk ismét duplamosolyú alien barátainkat, valamint a jó space-rambó predator cserkészpajtást, akit ezúttal ama nemes cél vezérel bolygónkra, hogy megtalálja és lehentelje predator bajtársait elpusztító mutáns predalient, aki az alien horda élén pofás mészárlást rendez egy kedélyes amerikai városkában. (Hogy miért csak akkor, mikor már a predator is ottvan, jó kérdés, a logikai bakik bogozgatásába én itt már tényleg nem bonyolódnék… Minek tetézni azt, ami már amúgyis…?) So zu sagen, überblődli, de ettől izgalmas még lehetne…

De nem az. A készítők ugyanis nem követték el azt a hibát, hogy filmjükből egy szórakoztató és élvezetes, ne adj isten –jó értelembe vetten- rémisztő mozit csináljanak, inkább úgy gondolták, hogy majd a két csúcsszörny epizodikus vérontása remekül lefoglalja a borzongó nézősereg figyelmét, így arra már figyelmet sem kell fordítani, hogy a titánok harcában milyen szerepet játszik a plebs, vagyis az áldozatokat alakító humán erőforrás. Hát érdektelen szerepet leginkább, mivel a figurák körülbelül annyira voltak karakteresek, mint egy sor sakkbábu. (Az első sor.) Egy pillanatig nem tudott érdekelni, hogy éppen melyik hullik el, és honnan dől ki belőle valami undor-trutyi-szmötyi-lé-lény-ilyesmi, semminemű érzelmi kapcsolódásom nem volt hozzájuk.

Nem rajtuk a hangsúly persze, de azért ha már azt várnák el tőlem, hogy féljek a monszterektől, akkor tessék szíves lenni berakni nekem a sztoriba valakit, aki történetesen fél és ebben az érzésben én akár osztozni is tudnék vele! Persze van ugyan kislány, aki sikítozik, az tény, de mivel róla azon túl, hogy anyukája katona (éljen a feminista propaganda), apukája egyedül neveli és szeret éjjellátó távcsővel kukkerolni, nem sokat tudunk meg, így kicsit nehéz azonosulnom vele. Tulajdonképpen ugyanez jellemző minden emberi szereplőre ¬– történetük kibontatlan, és ami van, az is közhelyes, érdektelen.

Ami érdekes lehetne, és amin elméletileg a hangsúly is lenne, az az alienek és a predator (megint hősködik, és egyedül jön harcolni) közötti párbaj, ám a filmnek ez a része is közepes és nem éppen magával ragadó. A harcok nagy része ugyanis félhomályban zajlik és alig van pillanat, mikor egészükben láthatóak lennének a szörnyek. Ez azért probléma, mert ha már egyszer a jelenet nem félelmetes, (ugye az emberi tényező fenyegetettségéből fakadó izgalom, mint olyan hiányzik a szereplők érdektelensége folytán, egy szörny félelme meg egy picit kevéssé átélhető az én szűklátókörű személyemnek) legalább látványos lehetne. Na most ebben a sötétben az akcióból a lehető legkevesebb látszik, így még azt az apró reményt adó szikrát is kiölték a készítők, ami életben tarthatná e művet.

Egyébként persze becsempésztek egy-két aktuálpolitikai és/vagy humorosnak szánt odaböffentést is, de arra vajon gondoltak-e, hogy filmjük önmagában nézve is csupán egy vicc lesz? Az előzetes híreszteléseket figyelembe véve biztosan nem, mivel a váltig állították, hogy a második rész majd „több, jobb, szebb, stb…” lesz, aztán mégis ez lett a vége. Szomorú, hogy ebből a párosból nem akar sikerülni kihozni a bennük rejlő potenciált, talán majd a harmadik részben…


themikka 3 pontot adott a tételre.