Pontozza a tételt!
Eddig:
6.2 pont
Szerintem:
/
Eddig:
6.2 pont
Szerintem:
/
Publikálás: 2008.02.06 23:48
Statisztika:
Megtekintve: 623 alkalommal
Értékelve: 5 alkalommal Részletek:
Megtekintve: 623 alkalommal
Értékelve: 5 alkalommal Részletek:
1 x 8 pont
1 x 7 pont
1 x 6 pont
2 x 5 pont
1 x 7 pont
1 x 6 pont
2 x 5 pont
Főoldal - Kategória: > 07. Kultúra > Film > Filmek
A tétel
neve: Kalandorok
neve: Kalandorokszínes magyar vígjáték, 108 perc, 2007
szereplő(k):
Rudolf Péter (Elekes Géza)
Schruff Milán (Elekes András)
Haumann Péter (Elekes István, a nagyapa)
Pogány Judit (Nagymama)
Bánfalvy Ágnes (Bajba jutott nő)
Csomós Mari (Szomszéd)
Kovács Lajos (Jakab)
rendezte: Paczolay Béla
Három generáció, nagyapa, apa, fia kalandjai az óperencián még innen, de a zöldhatáron túl. A negyedik felesége által kiebrudalt, emiatt az autójában lakó Elekes Géza (Rudolf Péter) - láncdohányos és majdnem sikeres trombitás - egy Albinoni Adagio-ba fulladó hakni hajnalán felkerekedik fiával, hogy meglátogassák a nagyapát (Haumann Péter). A legfiatalabb Elekes (Schruff Milán), aki poggyászként csak a mobilját, barátnője hitelkártyaszámát és játékszenvedélyét viszi magával az útra, még odafelé menet bekéretőzik egy internetkávézóba pókerezni, gyorsan eljátssza barátnője pénzét és meg is van az alaphangulat. Otthon is áll a bál, a nagymama féltékenységi jeleneteit tovább tűrni képtelen Elekes István a fiához költözne, ha egy élet beférne a csomagtartóba. De nem fér be. Némi huzavona után, több kupica pálinka formájában levezényelt úti áldással és egy tüchtig tetőcsomagtartóval felszerelkezve nagyapa, apa és fia mégis elindul Pestre.
(forrás: port.hu)
Kapcsolódó weboldal: http://www.webkombinat.hu/kalandorok/
A tételről írt vélemények:
:Írja meg véleményét a fenti tételről! Egy felhasználó csak egy véleményt írhat, min. 600 karakter terjedelemben. Kérjük, más véleményére itt ne reflektáljon!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
Vélemény írásához be kell jelentkezni!
Ütköző zóna
Itt írhat a tételről és a véleményekről is (max 300 karakterig). Regisztrálni nem kell, többször is hozzászólhat!
Mikor először megláttam a film plakátját, zsigerből sikítottam fel: "jaj ne, már megint valami borzalmas hazai", mindjárt el is ástam magamban, s szipogtam egy sort, hogy "jaj, jaj, tragikus ez a magyar film, monnyonle ésatöbbi".. Mikor aztán kijött róla pár kritika, kíváncsiságból elolvastam, mégis mennyire rossz az aktuális szenvedelem, azokból azonban az derült ki: igen kevéssé. Kíváncsiságom ezáltal alaposan fel lett birizgálva, különösen, hogy egyik kedvenc magyar színészem, Haumann Péter is főszerepben van, így végül -az új Fliegauf film filmszemlés vetítéséről lemaradva- rávettem cimboráimat, nézzük meg a Kalandorokat.
És milyen jól tettük! A plakát utáni első reakciómhoz képest olyan méretű pálfordulaton estem át, hogy az félelmetes, a film ugyanis, ha nem is tökéletes, de mindenképpen nagyon szép, hiteles és -fontos- szórakoztató! A történet középpontjában három csődtömeg férfiú áll, kik történetesen apa-fiú-nagyapa. Nincs túlbonyolítva semmi: az apa (Rudolf Péter) fiával (Schruff Milán) Erdélybe indul, hogy meglátogassák a nagyszülőket, a nagyapa (Haumann Péter) ugyanis azzal keresi fel fiát, hogy "baj van". Baj tényleg van: nagyanyó (Pogány Judit) ugyanis meghibbant és halálba kergeti férjét féltékenykedésével, így nagyapó úgy határoz, otthagy csapot-papot és fiához költözik Pestre. A probléma azonban az, hogy nem csak a nagypapa küzd problémával lakás- és nőügyileg..
Nagy poénokat éppen nem lőttem le, a film nagy része ugyanis szinte kizárólag az utazást magát örökíti meg, melyet jópofa párbeszédek, mindenféle mellékszálak és utazást akadályozó tényezők alkotnak, miközben kibontakozik egy szívhezszóló, mégsem giccses "mondanivaló" is. A jelenetek nagyrészében kizárólag a három főszereplő van jelen, de ez jól is van így, a színészek ugyanis nagyon jól és természetesen hozták szeretnivalóan szánalmas figuráikat. ["Szeretlek én téged... de egy fasz vagy..."]
Bárkinek szívesen ajánlom ezt a filmet: vicces, szép és nem olyan izzadtságszagú, amilyen manapság a legtöbb mai magyar közönségfilm. Keserédes, karikaturisztikus, szeretnivaló. (Körülbelül azok az érzések, amik számomra a "magyarnak lenni" kifejezést körülírják, de ez már valószínűleg nem ide tartozik, csak megjegyeztem.. Persze a székely tájszólást lehet hiányolni, de ezt hadd hagyjam itt a zárójelben, a hangsúly nem ezen van.)
themikka 8 pontot adott a tételre.