Otto Katz tábori lelkész | 2008.04.15 10:44 | hasznosság: átlagos (50%)

Elkeserítő tempóban ugyan, de polgárosodunk. Ennek a processzusnak az egyik velejárója-indikátora a bor- és konyhakultúra kibontakozása. Pontosabban inkább regenerálódásról helytálló beszélni, hiszen ezek egykoron virágoztak felénk is, csak éppen a sok évtizeden át tenyésző proli-mentalitás vasökle beledöngölte őket a földbe. Szóval előbb-utóbb jó eséllyel rájövünk, hogy milyen remek mulatság finom borokat és ismeretlen eledeleket kóstolgatni, és arra is rájövünk, hogy a témában való elmélyedéshez nem elegendő a terepmunka; szükségeltetik hozzá némi szakirodalom is. Olvasnivaló pedig akad éppen dögivel, a baj csak az, hogy a többsége vagy vájtfülűeknek való vagy túl gagyi, de mindenképpen unalmas.

Egyre több azonban az olyan töltekezés-tematikájú könyv, amelyek szerzőit nem csak az ismeretterjesztés, hanem a szórakoztatás vágya is vezérel. A mostanában olvasottak közül ilyen a Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan, ami az iszákosság históriáját tálalja receptek kíséretében, és amin rettenetesen jól szórakoztam, vagy a jóval konzervatívabb Utazás Kulináriába, amelynek szerkesztése okán egy keményfa tuskóba beletört zsebkés sziluettje sejlett fel előttem.

A hogyan legyünk alkoholisták is ezeknek az olvasmányoknak a sorába, azon belül is a legjobban sikerültek alfajába illeszkedik. A szerző nem tesz mást, mint megfogja az olvasó kezét, és nyargal vele egy kört a szőlőtőkék és a csántérok között, miközben tesz jó néhány kanyart a gasztronómia világában is. Hogy ne fáradjunk bele, szórakoztatóvá teszi ezt a felderítő utat: az elvileg fajsúlyos borászati, szőlészeti és marketing-témákat bravúrosan könnyed és humoros nyelvezettel, valamint kultúrtörténeti, históriai, gazdasági, geológiai érdekességek sokaságával házasítja, ekképpen a végeredmény könnyen fogyasztható, stílszerűen: jó ivású. Tompa Imrének van honnét merítenie, hiszen kalandjai felettébb számosak: úgy tűnik, hogy Európa összes valamirevaló pincészetében járt, és a világ minden borából szivornyázott.

A hivatásos bormustráló-szakíró egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy micsoda kifinomult művészet a szőlőnemesítés és -termesztés, valamint a borkotyvasztás. Változatos műfaji keretek között (riport, útleírás, koncertbeszámoló, pincészet- és étteremkritika), ezért soha unalmassá nem válva ismertet meg minket mindenféle furmányos dolgokkal úgy, hogy észre sem vesszük, és már ragad is ránk a tudomány. Tompa Imre ugyanakkor nem próbálja azt az illúziót kelteni, hogy a téma szakavatott ismerőivé válunk, egyszerűen csak kedvet csinál ahhoz, hogy lelkes, érdeklődő amatőrökké képezzük magunkat. Örvendetes, hogy a szerző – mindenekelőtt kitűnő humorára és (ön)iróniájára támaszkodva – nem téved rá a témát körülvevő és sokakat beszippantó sznob megnyilvánulások ingoványos talajára. Dicséretes az is, hogy hihetetlen színessége, sokrétűsége ellenére a könyv nem összegányolt, hanem éppen ellenkezőleg: az írások egy egyszerű, világos, jól áttekinthető szerkezetre vannak felfűzve.

Akár ismeretek szerzése, akár kikapcsolódás céljával vesszük a kezünkbe a Hogyan legyünk alkoholistákat, nem fogunk csalódni. Innen a monitorom elől, egy jó kupa szekszárdi kadarkával a kezem ügyében kívánok kiváló egészséget Tompa Imrének, hogy még sok fáin bort ihasson, jókat ehessen, hogy még sok ilyen olvasnivalóval tudjon szolgálni.

Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.