Otto Katz tábori lelkész | 2008.01.31 09:33 | hasznosság: haszontalan (25%)

Talán még emlékszik a kedves olvasó a Shop stop című film azon jelenetére, amikor Randal, a videotékás leadja egy kuncsaft füle hallatára a rendelést. (Ha nem, itt a link: www.youtube.com/watch?v=Lq_9wTbxdwU) Bár nagyon jól tudom, hogy mit jelent a csecsszopó szó, de amikor olvastam a skandalumról, és elmerengtem, hogy eszembe jut-e róla más is, bizony felderengett Randal becses listája is: milyen jól mutatna ezen a Csecsszopó is, mondjuk Interracial Double Penetration Vol. 18. alcímmel.

Az a helyzet, hogy a nyelv gyorsan változik. Ami tegnap általánosan használt szó vagy szófordulat volt, az ma már lehet hogy divatjamúlt, nevetséges vagy illetlen. Az ominózus „csecsszopó” szót manapság egyáltalán nem használják az emberek, meglehet már Radnóti korában is csak a poéták puzdrájának fenekén lapult, és csak extra fennkölt vagy ittas állapotban rángattak elő. És manapság nem hogy nem használják, de a hallatán még annak is átsuhan a fején valami illetlen dolog, akit angolkisasszonyok neveltek.

A mai emberek többsége számára tehát ez a szó bizony egy kicsit mókás, és Meloccónak valószínűleg – és teljesen érthető módon – nem volt kedve ahhoz, hogy az ő szobra legyen az osztálykirándulások fénypontja, ahol egy kibaszott nagyot röhöghetnek a nebulók, ugyanúgy, ahogy kölökkoromban mi is kibaszott nagyot röhögtünk minden ilyesmin.

Az idézet tehát ciki volt, erre Melocco kipurgálta belőle a grízes részt. Ez viszont nem ildomos, és itt jöhet a duma szerzői jogról, meg etikáról, stb, amint azt elmondták ezren, ezért nem megyek bele – a lényeg, hogy tényleg elég balfasz húzás volt a szobrász részéről (vagy legalábbis annak tűnik). A probléma egyetlen módon lett volna áthidalható: másik idézetet kellett volna választani. Melocco nem tette, inkább kozmetikázott, és ezzel elbaszta.

Első kérdésem: vajon tényleg Melocco baszta-e el? Ilyen szobrot nem úgy szokás megrendelni, mint egy pizzát. Nem hiszem, hogy az egyesület felhítta a szobrászt, hogy egy hónap múlva szállítson le egy 56-os szobrot és faragjon rá valami fogyasztható idézetet is. Nem vagyok járatos ezen a téren, de nyilván voltak tervek, egyeztetés, pályázat, fittyfene. Ebből pedig az jön, hogy nem tudom elképzelni, hogy a sár egyedül Meloccóé.

Második kérdésem: elbaszta-e egyáltalán, és ha igen, akkor pontosan mit? Itt eszembe jut egy jó sztori. Hacsaturján egyszer meglátogatta Dalít. A festőóriás szokásához híven több órát várakoztatta a szovjet komponistát, aki unalmában rávetette magát az ott található italkészletre: borozott majd konyakozott. Be is seggelt, mint az albán szamár, s mivel klotyót nem talált, belehúgyozott egy százezert dollárt érő, hatszáz éves mór vázába. Pont e művelet közben rejtett hangszórókból felharsant a Kardtánc, kivágódott az ajtó és egy seprűnyélen lovagolva, karddal hadonászva, anyaszült meztelenül berobogott Dalí. Nem lett botrány, a katalán zseni elnézően nyilatkozott a barbárról.

Hogy ezt miért írtam le? Elkezdhetném sorolni, az etikettnek hányféle szabálya lett itt áthágva mindkét részről. Nem teszem, mert szerintem egy valamirevaló művész azt csinál, amit akar. Melocco átírta az idézetet és kész, jól tette. Ha nem így járna az esze, akkor nem szobrász lenne, hanem esztergályos, mérnök, tanár, vagy trafikos. Valójában az az egyetlen elbaszás Melocco részéről, hogy magyarázkodik. Ha jó fej lenne, megtréfálna mindenkit, áthúzná az egészet, és odaírná, hogy Kamaty zokniban, vagy Hanyatt Helén, a népek pedig hadd rázzák az öklüket, meg értetlenkedjenek.

Otto Katz tábori lelkész 7 pontot adott a tételre.

Belizár | 2008.01.29 20:20 | hasznosság: hasznos (80%)

Láthatóan minden oldalnak megvan a maga önsorsromboló nyűge. A jelen példa szerint a jobboldali konzervatív érzelem álszenteskedő mivoltát nem tudják prominensei már végre illő helyre elrejteni. A mítoszteremtő igyekezetük sokszor csúszik fájdalmas giccsparádéba, a hasonlóan terhelt liberálisok nem kis örömére. Egyedül a baloldal nem moccan, igaz, nekik már elveik sincsenek…

Nos, cenzúrázzunk! Mert a ’csecsszopó’ nagyon illetlen szó, hiszen egy éltes öregúrnak nem egy gyermek ártatlan óhaja jut eszébe anyja tejcsatornáinak megcsapolására. Nem, számára ezen szónak már csak a képzete is a bujaság cseppjeit hullajtja széles bajusszal övezett szájnyílásába, amely perverz gyönyörrel élvezheti így az ifjúság forrását. Ilyet egy éhező Radnóti sem írhat! Ha meg írt, akkor biztos félrecsúszott a tolla, majd mi kijavítjuk, mert nagyon jól tudjuk, mit is akart. Nem nehéz, minden sarkon áll egy Radnóti. Aztán segítségükkel jöhet a többi obszcenitás kitörlése a magyar irodalomból, a mellek, keblek és telt ajkak vérengző tömeggyilkossága. Hiszen valljuk be, ezek nem igazán felelnek meg hősi patrióta szellemiségünknek.
A művész úr nem érti a felfordulást, ő majd elintézi a kollégájával a dolgot, ha máshol nem, akkor a mennyben, ehhez a sok hülyének semmi köze! A művészet szabad szárnyalását nem korlátozhatják ilyen buta megkötések. Mindenesetre kíváncsi lennék, mit fog majd Radnóti mondani a Nagy találkozáskor. Valószínűleg azt röptében lesz cenzúráznia kénytelen a művész úrnak…

Belizár 2 pontot adott a tételre.