Tudesky | 2009.11.30 22:56 | hasznosság: hasznos (75%)

Egyetlen számítógépes játékkal sem játszottam még annyit, mint a Diablo II-vel, pedig pár ezer órát biztos játszottam a Call of Duty sorozat második és negyedik epizódjával. Annak idején 1996-ban, a Diablo első része egy zseniális játékot hozott, teljesen rászolgált a dicsérő szavakra. A hack’n’slash (üsd és vágd) játékok etalonja lett, amelynek a közelébe se tudott érni senki, csakis a folytatás a Diablo II. Ebben a játékban minden benne van, amit csak a műfaj szerelmesei kívánhatnak, jó a sztori, látványos (legalábbis akkoriban az volt), és a kiegészítőt is nézve a 7 kaszt annyi változatosságot is ígér, hogy szinte megunhatatlan. Nem véletlen, hogy több tízezren játszanak vele még ma is nap, mint nap, majdnem tíz évvel a megjelenés után. Talán minden idők egyik legjobb játéka, kategóriáját tekintve egészen biztosan, és hál’ Istennek, nem kellett eddig még béna rendezők által összedobott gagyi filmváltozatát megélnünk (ahogy az manapság igen divatos, köszönhetően elsősorban Uwe Bollnak), és remélhetőleg erre nem is kerül sor soha.

Tudesky 10 pontot adott a tételre.

Otto Katz tábori lelkész | 2009.10.27 18:59 | hasznosság: átlagos (60%)

A Diablo 2. részével rengeteget játszottam. Az első is nagyon tetszett, a második viszont úgy elkapott, hogy ha eszembe jut, azóta is csak elrévedek, és azt gondolom, íííí, megint neki kéne állni.

Valami olyan elementárisan erős atmoszféra lengte körül, hogy szinte lehetetlen volt abbahagyni. Milliókat ejtett rabul szerte a világban; és tényleg korszakalkotó játék volt. A remekül kitalált fantázia-világ, a kiváló karakterek, és a fejlődés-rendszer annyira jól sikerültek, hogy szinte megunhatatlan volt. Imádtam a zenéjét, és teljesen rabul ejtett a fegyverek, mágikus tárgyak cseréje, variálása.

Kétszer is használtam a szinte-szót, és nem csak úgy, hanem nagyon is hangsúlyosan. A játékot minden kiválósága ellenére sem fejeztem be első nekirugaszkodásra; a főmonsterrel való leszámolás felettébb izzasztó procedúráját eluntam, és egyszerűen abbahagytam a játékot. Természetesen ez nem csak Diabló kiemelkedően magas unalom-faktorának szólt, ebben a döntésben számos negatívum kumulálódott. Elég lapos volt a látványvilág, közepeskére sikerült az egész harmadik epizód, és az utolsó helyszín sem tetszett. A harcrendszer, az eszetlen klikkelés legendás volt ugyan, de akkor is csak egy szar. Később azonban többször is elővettem, és mindig nagyon jól szórakotram. Végül tavaly, mintegy nyolc évvel az első próbálkozás után egy hatalmas Banzai! – kiáltást hallatva leültem, és végignyomtam az egészet, immáron a Lord of Destructionnal együtt. Természetesen a barbárral, mi mással? A véleményem nem változott: vannak jókora hibái, de akkor is fenomenális, rendkívüli játék, ha valami lealázhatja, akkor az a harmadik rész. Úúú, de várom!

Otto Katz tábori lelkész 10 pontot adott a tételre.