Otto Katz tábori lelkész | 2008.01.28 11:48 | hasznosság: hasznos (88.9%)

Nem vagyok derűlátó a black metal jövőjét illetően. Számtalan nyavalya gyötri a stílust: végletes széttagolódás; a régi nagy nevek kikopása; a megélhetési blaszfémerek hanyatló botránygeneráló-képessége; a legtrúbbak bohóckodássá silányuló produkciói; a legkreatívabbak populár-árulása; a feltörekvők képtelensége átütő sikerek elérésére. No meg az, hogy a műfaj nem tudta megvetni a lábát az USA-ban, ami az összes többi extrém zenei stílusnak kiapadhatatlan utánpótlását, piacát jelenti.

A román Negura Bunget OM című lemeze egy olyan momentum, ami arra utal, hogy talán még vannak rejtett tartalékai a black metalnak. Ugyanakkor egy újabb adalék ahhoz a vélekedéshez, hogy a források, amelyekből a műfaj megújulása eredhet, nem az anyaföldön, Skandináviában fakadnak.

Ezek a források Európa végvidékein törnek elő, és jellemzőjük, hogy az általuk felszínre hozott matéria eltér a megszokottól, de legalábbis más hangsúllyal keverednek benne a műfajra jellemző összetevők, azaz a pogány idők és a háború felmagasztalása, a feketemágia hagyományai, a keresztényellenesség, a mizantrópia és a természetimádat.

Túl messzire vezetne annak boncolgatása, hogy hogyan sikerült a román zenekarnak összekovácsolni az indiai vallások lemezcímként választott szent szótagját a black metal hagyományaival és a Keleti-Kárpátok hegyi pásztorainak szellemiségével. Fogadjuk el, hogy sikerült nekik, köszönhetően ihletettségüknek, tehetségüknek, no meg annak, hogy erre a műfajra mindig is jellemző volt az eklektikusság, a szinkretizmus.

Mellőzve tehát a szőrszálhasogatást, azt mondhatom, hogy az OM a természet nagyszerűsége és titkai, valamint a helyi spirituális hagyományok által inspirált lemez, amely meglátásom szerint a Burzum és az Emperor zenéjébe, szemléletébe és kísérleteibe nyújtja gyökereit. Mesteri módon ötvözi a haladó szellemiséget és a műfaj legszebb tradícióit, aminek eredménye abszolút progresszív, előremutató, ugyanakkor teljesen fogyasztható zene.

AZ OM-ot hallgatva ugyanazt érzem, mint amit a willendorfi vénusz, Altamira támadó bölénye, Lascaux vadlovai, vagy a Trois Frères barlang félig állat, félig ember sámánrajzának szemlélése közben. Akárcsak ezek az alkotások, a Negura Bunget szerzeményei sem az önnön ügyessége fölött örvendező művész munkái. Ezek sem a mesterségbeli jártasság öncélú fitogtatásaként születtek, ehelyett nagyon is gyakorlatias cél, a kultusz szolgálatában állnak.

Bonyolult és egyre bonyolultabb világunkban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy milyen erők mozgatják a világot. A Negură Bunget ezeket az erőket, a dolgok velejét, az eleven, lélegző világegyetem időtlen titkait tárja elénk, mint amilyenek a keletkezés, a hanyatlás, az enyészet és az újjászületés.

Az OM a banalitás csapdáit, amelyekbe a black metal bandák zöme úton-útfélen belebukfencezik, messziről elkerülő, nagyon pozitív kisugárzású zene. Szemlélődő, rácsodálkozó attitűdöt közvetítő, hol a melankólia, hol az elragadtatás hangján megszólaló muzsika – a hegyi szellemek megidézése énekkel, húros instrumentumokkal, sípokkal és dobokkal.

Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.