themikka | 2008.01.22 18:02 | hasznosság: hasznos (83.3%)

Azt hiszem az, hogy éppen a tegnap volt szerencsém sikeres vizsgát tenni a 70-es évek magyar filmművészetéből e vélemény megfogalmazását illetően inkább hátrány, mint előny, hisz nehéz elvonatkoztatnom a magyar műfaji film helyzetét feldolgozó tételtől, melyet -sok egyéb mellett- napok óta memorizálgatok. Hátrány, mert ez épp az a film, ami tananyagtól függetlenül is meg tudott volna ragadni, anélkül, hogy különböző szempontrendszerekhez mérve kelljen meglátnom az értelmét. Így mivel valószínűleg picit nehéz lesz "saját" véleményt közölnöm róla, megpróbálom az órán elhangzottakat összevetni a saját benyomásaimmal.

-Bár még nem is éltem a 70-es években, az elmondások alapján röviden úgy tudnám összefoglalni az akkori magyar film helyzetét, hogy: volt, de nem túl sok embert érdekelt. Az akkori kultúrpolitika elvárásai a filmektől ugyanis a társadalmi üzenet és művészi ambíció voltak, amellett, hogy elvben még közönségbarátnak is kellett volna lenniök. Ezek ugye kissé egymásnak ellentmondó dolgok, ezért is volt a helyzet olyan, amilyen. Szomjas György az amerikai westernfilmek magyarra fordított változatával, az easternnel próbálta meg újra megteremteni a műfaji/közönségfilmet, közepes sikerrel.-

Ez volna tehát a hivatalos változat a szituáció elvileg tényanyagilag közelebbhozása, meg már csak miheztartás és nyakbehúzás végett is. Az én személyes véleményem speciel az, hogy a Talpuk alatt fütyül a szél egy hihetetlenül jópofa mozi, még akkor is, ha nem a vérkomoly western-ként, hanem inkább a helyi viszonyokra értelmezett profi paródiaként lestem is. A technikai megoldások, a western hagyományos képei, történeti elemei, figurái mind szépen felsorakoznak, közben az egész mégis magyar: szól a szépen csengő népzene, csárdában megy a bunyó, Bujtor Pista a sheriff-csendbiztos morcosan néz, kovbojok helyett betyárok pörkölik a puskaport.

Az egész érzésem szerint valahol mélyen ironikus, emellett/ez által végtelenül szórakoztató is. Ám talán éppen ennek az ironiának köszönhető viszonylagos sikertelensége is, mivel primer szinten csupán egy közepesen szórakoztató produkció. Az izgalmas részei a dolognak azok a felismerések, amik akkor érnek bennünket, mikor megcsillanni látjuk a western egy-egy koncenvionális megoldását és meglepve vesszük észre, hogy "de ez mekkora már ez simán működik magyar környezetben is!". Talán marhaság ilyet mondani, de Szomjas korát megelőző Tarantino-i figura, akit emiatt érthetően akkoriban még kevésbé tudtak értékelni.

Persze valódi, klasszikus Hollywood-i közönségfilmet keresünk benne, azt tényleg jóval nehezebb megtalálni, ugyanakkor állítom, hogy ha ez a film a 90-es években készült volna, még nagyobb kultfilm tudott volna lenni, mint ami mára egyébként is lett.

[Én például mindjárt az egyetemi vetítés után lemezboltba vettem az irányt, hogy szert tegyek egy saját példányra is a filmből, ezt ugyanis akárhányszor meg tudnám nézni.]

themikka 9 pontot adott a tételre.