Woland | 2008.01.09 13:30 | hasznosság: hasznos (75%)

Az előválasztási eredmények eddigi adatainak ismeretében fej-fej mellett verseng Barack Obama és fő riválisa, a volt firtst lady, Hillary Clinton az elnökségért folytatott küzdelemben, a Gallup legutóbbi felmérése szerint mindkettejüket a demokraták 33%-a választaná az USA első emberévé. Úgy néz ki, szoros megmérettetésnek néznek elébe, hiszen 2006. decemberében még az ex államfő neje 18%-kal vezetett kenyai származású ellenlábasa előtt. Jól tudjuk a 2000-es amerikai választások óta, hogy az aspiránsokat az utolsó pillanatig érhetik meglepetések. Akkor Al Gore 500.000 szavazattal „vert rá” republikánus ellenfelére, mégis az elektori választási rendszer bonyolult számítási metódusa folytán George W. Bush lett a befutó, a floridai szavazatok újraszámlálása után javára 271:269 lett a voksok aránya.
Hihetünk-e egyáltalán ilyen szoros eredmények mellett a választások tisztaságában? (Michael Moore Fahrenheit 9/11 című filmje a kérdésre nemleges választ ad.) Gondoljunk csak a 2004. október 31-i ukrán választások első – egyébként eredménytelen – fordulójában szerzett szavazategyenlőségre, Viktor Juscsenko a szavazatok 39,87%-át, míg Janukovics 39,32%-át szerezte meg. Egyik jelölt sem érte el az eredményességi küszöböt, ezért 2004. november 21-én második fordulót tartottak, melynek során a megfigyelők számos helyen szabálytalanságot észleltek, jelesül volt, aki több szavazócédulával voksolt, és akadt példa arra is, hogy Janukovicsot támogató szavazatokat helyeztek el urnazárás után, növelve ezzel nevezett választási esélyeit. A 75%-os választási részvétel Janukovics 3%-os elsőbbségét hozta Juscsenkoval szemben, mely jelentős nagyságrendű – helyenként 11%-os – eltérést mutatott az exit poll felmérések Juscsenkot győztesként jelző prognózisaitól (Harminc napnyi erőteljes tiltakozás után, ún. narancssárga forradalom eseményei következményeként a választási eredményeket a legfelső bíróság megsemmisítette, és december 26-án megismételtette a második fordulót, melyen Juscsenko a szavazatok 51,99%-ával győzött.)
Lehet saját példát is hozni, minthogy 2002-ben zajlottak le a magyarországi országgyűlési képviselőválasztások, mely első fordulója az MSZP paraszthajszálnyi győzelmét hozta a FIDESZ-MDF pártcsoportosulás második helyre küzdésével (42,5%-41,7%), végül a második forduló eredményével (MSZP-45,77 % – FIDESZ-MDF-49,97 %) összességében a konzervatív tömb pirruszi diadalt aratott, elnyerte a mandátumok többségét, szám szerint 188-at (MSZP 177 képviselői helye ellenében), azonban kormányalakításhoz ez elégtelennek bizonyult.
Vagy vegyük a 2006-os mexikói elnökválasztást, ahol Felipe Calderon (35,89%) 0,56 % szavazatelsőbbséggel nyerte el az elnöki címet López Obrador (35,33%) elől, de lehetne említeni a nemrégiben tartott kenyai választások kapcsán Mwai Kibaki és Raila Odingának párharcát, előbbi 230 ezerrel kapott több szavazatot ellenzéki riválisánál. Az eset halálos áldozatokkal járó utcai zavargásokhoz vezetett. A sorból némileg kilóg a legfrissebb grúz választás, ahol – nem hivatalos eredmények szerint – Mihail Szaakasvili (52,8%) meggyőzőbb előnnyel vezet az első forduló után vetélytársa, Lavan Gacsecsalidze (27%) előtt, azonban rokon jegyeket mutat a többi esettel éppen az esetleges csalás gyanújának felszínre kerülése miatt.
Fenti példák, a gyakorlatban mindinkább elszaporodó, többségében minimális szavazatkülönbségeken múló rész- vagy végeredmények tükrében hihetünk-e a választási rendszerek, eljárások tisztaságában? Mindenki döntse el maga!



Woland még nem pontozta a tételt.