Angyalszem | 2008.01.02 10:13 | hasznosság: hasznos (70%)

Bár még csak a könyv elején, azaz a 6. fejezetnél tartok, így csak a kezdeti tapasztalataimat tudom megfogalmazni. Soha nem voltam híve annak, hogy „könyvből neveljem” majd a gyerekeimet, így első olvasásra megfogott a borító hátulján található szöveg, miszerint „könyvnek az a célja, hogy arra bátorítsa a szülõket, igyekezzenek a saját fejükkel végiggondolni a gyereknevelés bizonyos kérdéseit”. Nagy hévvel kezdtem bele az olvasásába, de hamar csalódtam, no nem, azért mert nem arra készteti az olvasót a szerző, hogy gondolkodjon, hanem azért mert minden egyes példa után az az érzésem támadt, hogy a gyerek csak tudattalanból cselekszik, a szülő pedig egy hülye. Hülye, mert nem gondolkodik a gyerek fejével, hülye, mert nem érti meg azonnal, hogy mit is akar a csemete, hülye, mert néha kiakad és elszakad a cérna. A gyerek pedig mindig csak tudattalanból cselekszik, soha nem lusta, soha nem rossz, és vannak esetek, amikor okosabb a szüleinél, soha nem akaratból dacol stb. Néhány ilyen példa és egy adag feldúltság után szívem szerint a sarokba vágtam volna a könyvet, és nagyon kíváncsi lennék, hogy Ő ezekkel a módszerekkel nevelte-e fel a 3gyerekét. Meglátszik, hogy pszihoanalítikus volt a szerző, mert mindennek az okát máshol és másban keresi. Nem tudom, hogy valaha eszébe jutott-e a szerzőnek, hogy a gyerek igenis lehet lusta, igenis lehet rossz és igenis van, hogy tudatosan szegül szembe a szüleivel.
Szerintem az „elég jó szülő” az az, aki szeretettel neveli a gyermekét, tiszteletben tartja azt, hogy ő is ember, tiszteli és védelmezi őt, következetes, türelmes (de nem birka módjára) és megértő. Lehetne még sorolni a tulajdonságokat, de az "elég jó szülőséghez" tartozik néhány alap-aranyszabály, amelyet a tapasztalat szült, s ki-ki annyit hasznosít belőle, amennyit jónak vél. Legfontosabb szerintem: a szeretet, a türelem, a biztonság, amely előfeltétele a kiegyensúlyozott, harmonikus (személyiség)fejlődésnek.
Minden szülő célja az, hogy boldog, élni tudó, életképes gyerekeket neveljen, akikből ugyanolyan felnőttek lesznek majd. Nem születik mindenki szülőnek, vannak olyan egyének, akiknek ezt tanulni kell, mert nem az ősanya típusba tartoznak, de nekik sem könyvekből, hanem tapasztalatokból, tanácsokból. Minden ember más, így minden gyerek is és nem lehet általánosítani egy problémát, hogy annak a megoldása biztos jó minden gyerekre nézve. Az ilyen könyvek nagyon jók útmutatónak, de nem szabad szóról szóra követni a leírtakat, a hibákból tanul az ember, és ha valaki mindig megmondja, hogy mit és hogyan kell cselekedni egy adott problémával kapcsolatban, akkor hol marad az egyén saját gondolkodása, függetlensége, hogy Ő maga oldja meg a gondokat?


Angyalszem 5 pontot adott a tételre.