Belizár | 2008.08.16 10:20 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Humorcápák

Mostanában sokat gondolkozom azon, vajon éveim számának növekedésével nem csak a hajhagymácskáim tömkelegeit veszítem, hanem a humorérzékemet is. Vagy nem velem van a hiba, hanem a magyar humor laposodott el menthetetlenül. Ilyenkor többnyire előkapok valami klasszikust, mondjuk valami Monty Python agyamentséget, vagy ébren tartom magam az aktuális South Park részig, és miután könnyesre röhögöm magam rajtuk, kicsit megnyugszom. Mármint magamat illetően.

A rendszerváltás egyetlen nagy vesztesége – a kubai cukorkák és a mongol marhamájkrém eltűnése mellett – a humor agóniája lett. A gulyáskommunizmus alakítóinak egyik nagy felismerése volt, hogy a népi demokrácia báránykáit időnként meg is kell nevettetni, lehetőséget adva számukra, hogy inkább röhögve engedhessék ki a gőzt, mint egy munkásőr fejét kalapálva vasöklükkel. Így léphettek elő és élvezhettek tűrve támogatást olyan - amúgy valóban tehetséges - figurák, mint a Hofi. Hofi meghalt, a humor már évekkel előtte. Nemcsak a politika tette tönkre a humoripart, hiszen az új (vagy megújult) politikusok is hamar ráismertek a humoristák igen jelentős közvéleményformáló hatására, és amennyire lehetett, ki is használták azt. Ennek következtében ma már egyértelműen lehet pozícionálni, ki melyik táborhoz húz, amely azért már egyből megkeseríti a szánkat, főleg, ha az a tábor nem is olyan szimpatikus. De a végső tőrdöfést mi magunk mértük a magyar humorra, a saját igénytelenségünkkel. A kereskedelmi tévék korszakában az olcsó gagyi győzött, olyan teljesítményekkel, amelyet már lassan a német humor is aláz (pedig az már tényleg a vég). Elég csak olyan borzadályokra gondolnunk, mint az Irigy hónaljmirigy sorozatban elkövetett büntetése, vagy a Gálvölgyi mélyrepülése. Voltak ugyan szárnypróbálgatások, újra felfedezve a régi konferansziékat és angolszász módi szerint csomagolva, stand up comedyként tálalva friss tehetségeket, vagy az újra és újra próbálkozó kevésbé tehetségeseket, de ezek még inkább a humor undergroundjához tartoznak.

Állítom, hogy a médiacápa ebben a közegben még a legüdítőbb humoros műsora a jelen magyar televíziózásának. Bagi és Nacsa kétségtelenül nem normális két fazon, és ez a tény szerencsére a műveik minden porcikáján átüt. Sőt, vannak olyan epizódok, mint például a zseniális teleshop paródiák, vagy éppen Baló György médiatörténeti jelentőségű kifigurázása, amelyek hatalmasat ütnek. Nem nyalnak, sem a bulvár, sem a politika hírességeinek, rendesen meg is sértődnek rajtuk, főleg az előbbiek. Persze, a maguk részéről jogosan, de aki a saját hülyeségével keresi a pénzt, az ne csodálkozzon, ha ezt kifigurázzák. Végül is, tekintélyes képzavarral élve, a bulvár önmaga farkába harap.
A műsornak egy nagy hibája van. A srácok túl sok időt kapnak, egyszerűen képtelenek tartani a színvonalat, én magam részéről a végére mindig bealszok. A bulvársztárok meghívása jelenti rendszerint a leggyengébb láncszemet. Lehet, a főmogulok előírása, de ha elhagynák, sokat javítanának a médiacápán. A humor nem tűri a sok töltelékdumát…

Belizár 8 pontot adott a tételre.