Otto Katz tábori lelkész | 2008.01.14 11:21 | hasznosság: átlagos (50%)

Minden valamirevaló mesében van egy böhöm nagy főgeci. A nambervan a sárkánykélgyó, amely a mi családi bestiáriumunknak is illusztris tagja. Igen kedveljük mindenféle formájában, hajazzon akár a klasszikus germán-kelta, akár az egzotikus kínai típusra, vagy módos parasztgazdára (Az égig érő fa – Magyar népmesék rajzfilmsorozat). Sajnálatos, hogy a sárkányok – apjukkal, a bakarasznyi (vagy kapanyélfaszú) emberkével, anyjukkal, a vasorrú bábával és lovasukkal, a garabonciással egyetemben –, át lettek paterolva a mesékbe, annak ellenére, hogy hús-vér lények, amit a régiek még jól tudtak. Jól tudták, hiszen látták őket.

Miskolczi Gáspár így írta le őket a 17. sz. végén: „semmi szárnyuk nints, hanem tsak igen vén és meg nevekedett Kígyók.” Kortársa, Cserei Mihály imígy beszél róla: „egy esetefelé Kecén künn a kapunál állottunk sokan, s nagy hirtelenséggel az égen egy szárnyas sárkány szikrázva keresztül mene; más helyeken is az országban ugyan akkor láttatott.” Conrad Gesner még azt is tudta, hogyan kajázik: „Ha a sárkány kileste az elefántot, felmászik egy hatalmas fára, farkával megkapaszkodik egy ágban, aztán leereszkedik. Mikor az elefánt közeledik, ráveti magát a fejére, kivájja a szemét, aztán megfojtja.” Kész, bazdmeg. A sárkány nem szarral gurít.

A tudósok és a hiteles szemtanúk egykor közismert, ma már nehezen előbányászható kinyilatkoztatásai helyett mi kénytelenek vagyunk beérni mesékkel, de a sárkányoknak ez az utolsó menedéke sem tart már sokáig, mert a sok takony; Shrek, Pikachu, meg a Disney-féle Micimackó lassan onnét is kitúrja őket. Hozzánk ezek még nem tették be a lábukat, és ha rajtam múlik, nem is fogják. Na de kiegyenesítem kultúrtörténeti, kriptozoológiai vargabetűmet, és most már tényleg rátérek a Vörös Sárkányra.

A viruló családi sárkánykultusz közepette nem volt kérdéses, hogy gyorsan gyarapodó Playmobil-ármádiánknak előbb-utóbb tagja lesz a Vörös Sárkány. Karácsonykor meg is érkezett, s gyorsan a kölök által nagy becsben tartott, a harcosok körében pedig közrettegésnek örvendő szereplője lett a csatározásoknak.

Bár 4 éves kortól ajánlják a Playmobil-játékokat, a gyerek az elsőt, egy motort, két évesen kapta, azóta pedig begyűjtött már egy taligára valót. Az a helyzet, hogy lassan már csak Playmobil-játékok vannak otthon, mert a többi, egy-egy taposást követően hihetetlen gyorsasággal kerül a kukába. Én már mást nem is veszek, csak Playmobilt – nem adok ki azért lóvét, hogy egy hét elteltével médincsájna feliratú kacat-fragmentumokat kelljen összevakarnom a gyerekszoba sarkaiból. Inkább – a fogamat szíva – megveszem a legalább kétszer, háromszor drágább Playmobilt, amit még három generáció tud majd használni.

Néha bizony elsápadok, amikor szemtanúja vagyok, hogy milyen radikális és rafinált módon folyik a tesztelés: ahogy vonszolódik a tűzoltóautó a létrájánál fogva, ahogy a katapultról lerángatják a kerekeit, ahogy kíméletlenül tornásztatják a traktor markolókanalát – borzasztó. Bár az egyik motorról letört a sztenderd, a Dakar-kamionról meg egy iszonyatos zuhanás után az első vontató biszbasz, de ez minden, a Playmobiloknak semmi bajuk, virulnak. Drágák, de az árért rendkívüli minőséget kapunk: ötletes megoldásokat, tetszetős formákat, jó színeket és hihetetlen tartósságot. Előfordul, hogy egy-két kisebb alkatrész leamortizálódik, de a fő részek egyszerűen elpusztíthatatlanok. Állati jól el vannak találva: elég részletgazdagok ahhoz, hogy buherálásuk megunhatatlan legyen, de nem annyira, hogy az a tartósság rovására menjen.

Na, nézzük, mit tud a Vörös Sárkány és lovasa! A harcost jól kitalálták: felszerelése pikkelypáncél, szőrős, szarvas sipka, nyakba vetett állatbőr, csuklószorító. Fegyverövére egyszerre fel lehet akasztani kardját és csatabárdját, utóbbi a Conan-fanok szívét megdobogtató kétkezes fegyver. Van egy nagy pajzsa is, hátasát láncokkal tudja féken tartani, torzonborz, és igen morcosan néz: gyiksárkány-idomár rulez.

A sárkány színe remek: élénk, de nem csiricsáré. Formája pont jó, csak annyira félelmetes, amennyire kell: a legvadabb Playmobil-barbárnak is megroggyannak az inai, ha meglátja, a kölkök viszont nem rezelnek tőle, sőt, imádják. Egy darab ilyen sárkányban több anyag van, mint három Dacia Logan műszerfalában együttvéve, nem is beszélve arról, hogy ez a műanyag kitűnő tapintású, és abszolút ütésálló. Lehet, hogy egyszer letörik a nyelve, de a test nyugodtan túlélne egy közepes atomcsapást. Egyszer szemtanúja voltam, ahogy a kisebbik gyermekünk, Miss Quad Damage, fogta a farkát és kalapácsként használta. A Vörös Sárkány ezen csak röhögött és köszöni, jól van azóta is.

Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.