Belizár | 2007.12.28 18:04 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Hülye egy helyzet. Az ünnepi hangulatában romig leharcolt élelmiszerboltban tétován álltam párommal a tejrészleg előtt. Tej kellene, de csak mindenféle idegen származású tejesdoboz virít ránk hívogatóan, sehol egy ismerős és kedvelt honi arculat. Ráadásul a jelenlévők mindegyike kiherélt, akarom írni, sovány tej. Nini, lótej! - rikkantottam diadalmasan, mikor elolvastam az egyik címkéjét (horske mlieko). Próbáljuk ki ezt, ha már nincs más! Végül is a Tátra nincs olyan messze, aztán lehet a hegyi legelők nemcsak lilává varázsolják a teheneket, hanem zamatos tejjel is szolgálnak a mélyföldiek nagy örömére.

Az egyik dobozzal nem is volt különösebb gond, ugyanolyan híg és íztelen volt, mint a többi soványságra kárhoztatott rokona itthon. A másik kinyitása éktelen bűz diffúz széterjedésével párosult a konyha légterében. Tudjuk, a tejes fingás mind közül a legbüdösebb, de ez még emésztetlen állapotban is díjnyertes volt. Hüle vagyok, meg kellett volna nézni a lejárati időt, amit így utólag tettem meg. De mégsem vagyok olyan ostoba, hiszen a címke alapján még jövő év áprilisában is a hegyi levegő zamatát kellene illatoznia…

Hát, ide jutottunk. Nem a globalizációt szidom, mert érdekes módon annak is vannak nyertesei. Csak – mily meglepetés – nem mi vagyunk azok. Olyan hatalmas mezőgazdasági potenciállal rendelkező országokkal szemben, mint Szlovákia, nincs is semmi keresnivalónk. A magyar tejipar haldoklása a termelőkön kívül csak minket, fogyasztókat bánt, de csak egy ideig, mert majd megszokjuk az olcsó, büdös tejet. Persze, csak addig lesznek olcsók, míg az utolsó magyar tejmohikán is el nem tűnik a nagyáruházak polcairól…

Belizár 2 pontot adott a tételre.