Power_Film | 2011.09.03 21:47 | hasznosság: túl kevés szavazat (0)

Hogyan lesz egy átlagos ember valaminek a megszállottja? Hogyan csap meg valakit az üldözési mánia és a paranoia? A válasz A 23-as számban rejlik.

Walter Sparrow (Jim Carrey) egy teljesen átlagos családapa, aki sintérként dolgozik és éppen születésnapja van. Feleségétől kap is ajándékba egy könyvet, mely "A 23-as szám" címet viseli. Walter ahogy egyre jobban elmerül az olvasmányban, mely a 23-as szám hatalmáról és annak "szerepéről" szól, egyre több párhuzamot vél felfedezni a regény főhősének élete és a saját élete között, olyannyira, hogy teljesen eluralkodik rajta a pánikbetegség és ő is a 23-as szám megszállottjává válik.

A történetet személy szerint kiemelendő pozitívumnak tartom. Viszonylag eredetinek számít, legalább is én nem sok hasonlóval találkoztam. Ugyanakkor egy ilyen történet (tekintve a történeti szálakat és a későbbi bonyodalmakat) szerintem több játékidőt érdemelt volna. Hiszen a film kb. másfél órás és így könnyen összecsapottnak, tömörítettnek hathat a film.

További pozitívumként felírhatók a színészi játékok is. Jim Carrey-től nem voltam elájulva, de szépen helyt állt. Úgy is mondhatnám, hogy hozta a szokásos szintet. Virginia Madsen, aki Walter feleségét alakítja, aki szintén jó, de számomra az igazi meglepetést Logan Lerman okozta, aki Walter fiát játszotta, meglepő hitelességgel.

A filmet az a Joel Schumacher rendezte, aki azon kevés direktorok közé tartozik, akiket én nem tudok hova tenni. Ugyanis Mr. Schumachernek voltak jó, kevésbé jó alkotásai is, de egy filmjét sem tartom világszenzációnak, viszont ettől függetlenül egész jó rendezőnek tartom, akitől sosem tudom, hogy mire számíthatok.

Nekem a legnagyobb csalódást a film végkifejlete okozta. (Nyugi, nem fogok spoilerezni.) Azon belül is 2 dolog nem tetszett. Az egyik a szerintem igencsak túlzásba vitt drámaiság. Komolyan kezdett már idegesíteni, hogy a film vége fele már ott tartottunk, hogy "Úristen! 20+3 az 23!!!!!!" Ez volt a rosszabbik fele. A másik, ami nem nyerte el a tetszésemet az a film végi csavar. Merthogy a forgatókönyvírók mindenképp szükségét érezték egy csavarnak, ami alapjáraton nem lenne baj, de én személy szerint, ennyire kiszámítható és gyengécskén tálalt fordulattal még nemigen találkoztam. Viszont a film képi világára nem igazán tudok panaszt tenni.

A 23-as számot egy jó, korrekt filmnek tartom, de mindemellett könnyen felejthető darab is számomra. Vannak jó és kevésbé jó pillanatai is. De mindent összevetve egy kellemes kikapcsolódást kaphatunk, ha megnézzük A 23-as számot.

Forrás: http://powermovies.blog.hu/ (Power filmes blogja!)

Power_Film még nem pontozta a tételt.

Tudesky | 2009.11.29 09:11 | hasznosság: átlagos (50%)

Hét törpe, hétfejű sárkány, hét gonosz, a hét szamuráj (vagy mesterlövész), na meg hét napból áll egy hét, és a hetes szám a hetedik pozitív egész szám…váó! Máris forgatom A 7-es szám című filmet, lehetőleg Eddie Murphyvel a főszerepben. Nem mellesleg marhaság a sztori, de ezt még elnézzük, de több helyen hibás is, az első olyan kétjegyű prímszám, amelyiknek mindkét jegye szintén prímszám az bizony a 11, de sebaj, az amerikai jónép nagyobbik része úgyse tudja mi az a prímszám. A plakátra szépen kipingálták szegény Jim Carrey-t, aki bizony nagyon nem illik bele ebbe a filmbe. Gyenge alakítása ellenére mégsem miatta rossz ez a film, hanem azért, mert nem tudták eldönteni, hogy mi is akar lenni ez a film valójában. Olyan misztikus krimi is, meg nem is, olyan borzongató thriller is, meg nem is. Olyan semmilyen. Mint a huszonhármas szám, az is olyan semmilyen. Huszonhármassal játszott Jordan, meg Beckham, de inkább őket néztem volna, mint ezt a filmet. Carrey meg ha már drámai szerepet játszik, akkor a Truman Show vagy az Egy csodálatos elme örök ragyogásához hasonló szerepet vállaljon, mert ott nemhogy belefér, hanem elvárt is, hogy poénkodjon, mert ő igazából komikus színész, s ezen soha nem fog túllépni.

Tudesky 4 pontot adott a tételre.

Belizár | 2007.12.31 11:57 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Egy sem ilyen, sem olyan alkotás. Misztikus filmnek indul, a 23-as szám baljós jelentéseivel terhelve. Amelyek egy része kamu, nem mintha ez olyan nagy csoda lenne, de azért jobban is utánanézhettek volna egyes történelmi hivatkozások hitelességének. Ráadásul bármely véletlenszerűen kiválasztott számhoz lehetne találni valami jelentést egy történelemkönyv segítségével. De ezt is elfeledném, ha egy jó, megborzongató misztikus filmet kapnánk.

Sajnos, nem kapunk. A történet lassan otthagyja a 23-as szám jelentőségének boncolgatását, amely egyedül úgy marad fenn, hogy a főhős mindenben észreveszi a 23-at, és átmegy egy átlagos thrillerbe. Ennek alapötlete önmagában nem lenne rossz (bár nem új, több történetben köszönt már vissza), sőt, a film egyetlen emlékezetesre hasonlító pillanata volt a főhős eszmélése. A katarzis azonban csúnyán elcsúszik, a befejezés egy cserkész tanmesébe még beférne, de itt már egyenesen röhejes.

Jim Carrey-t valahogy csak olyan drámai szerepben tudom elképzelni, ahol önmagát adja, vagyis egy szerencsétlen ripacsot alakít. Most azonban egy átlagembert személyesít meg, és nem jól. Nemcsak egy-egy gesztusa idézi a régi „poénjait”, hanem a film kiötlői sem engedik ebből kitörni, gondoljunk csak arra, hogy sintérként dolgoztatják az „állati nyomozót”. Ettől és a suta befejezéstől nekem teljesen komolytalannak tűnik a thriller vonal.

Belizár 4 pontot adott a tételre.