joszif | 2009.10.24 13:59 | hasznosság: haszontalan (33.3%)

Az állatkerti pályafutásom elején történt. Még csak tervekben szerepelt az állatsimogató, miközben jó pár lakó már megérkezett. Arra gondolt az akkori vezetés, hogy olyan állatokat tesznek majd oda, amelyeket a kisgyerekek a szelídségükbõl adódóan úgymond testközelbõl is megismerhetnek. Elsõsorban háziállatokról esett itt szó. Egy ideig helyhiány miatt szûkösen zsúfolódtak egy kifutóban. Volt itt minden, ami „szem-szájnak ingere”! Elsõ körben 2 bárány , 3 nyúl, 2 kameruni törpekecske, 1 szép nagy brahma kakas 3 tyúkkal, 1 pávakakas 2 feleséggel, továbbá 2 csüngõ hasú malacka, amelyek közül a koca már egy picit nagyobbacska volt, míg a kis kan másfél kilósnál ugyan nem volt több, de már hajtotta a vére. Fajtától függetlenül megpróbált az összes nõnemû egyednek udvarolni. El is neveztük Giakomonak Casanova után . Mivel sok állat kis helyen nem csak sokat eszik, hanem sokat kakil is, ezért az volt az utasítás, hogy naponta legalább kétszer ki kell takarítani náluk. Talicska be középre, megindulsz a söprûvel az egyik sarokból és szép módszeresen felsöpröd az udvart úgymond tisztára.
Aznap már a második takarításnál tartottam. Megjegyzem sok más kifutó után voltam már és akkoriban minden másnap 12 óráztunk. A talicskám már félig volt nemcsak végtermékkel, hanem volt abban széna, szalma, falevél, por és egyéb kosz. A szemem sarkából látom ám , hogy a kíváncsi koca két lábon áll a talicskám mellett és a két elsõ lábával a peremére támaszkodva el akarja érni azt az egy ágaskodó fûszálat, amire mikor még a földön feküdt sok más társával együtt, rá sem hederített! Megláttam és tudtam , hogy baj lesz. A következõ pillanatban már fel is borult a talicska. Nálam pedig , aki egész nap szorgalmasan szedtem a szemetet és takarítottam az állatok alól, kiborult a bili. Ugye tudjátok, hogy a nyúl, a kecske és a birka is kis kerek bogyókat kakil?! Nahát ez mind szerteszét gurult, egy pillanat alatt semmissé téve az addigi ottani munkát. Elsõ mérgemben felkaptam a söprût és elkezdtem kergetni a disznaját, hogy egy kicsit megsubrikálom a cirkos felével. Viszont hiába a viszonylag kicsi hely, ha nagy az egyedsûrûség. Az egyik báránynak az volt a szokása, ha kicsit nagyobbat léptél rögtön bebújt a lábaid közé és ott is akart maradni. Próbálj meg így futni! A kecskék azt hitték, hogy végre játszik velük valaki, ezért cikk-cakkban futkároztak hol elõttem, hol mögöttem, hol pedig a barival a lábam között. A baromfi össze-vissza röpködött rémült kotkodácsolással. A koca a fogócskában fölényesen jobb volt nálam, hála a többi állat segítségének. Na ennek a jelenetnek a kellõs közepén megszólal egy látogató a kerítésen kívülrõl. – „ Tessék mondani, ez a simogató állatkert ?” Én a fejem fölött tartott seprûvel lemerevedve ránéztem és félig dühösen, félig csodálkozva mondtam : -„ Ez! Kér egy seprût ?!” Szinte azonnal kirobbant belõlünk a nevetés. Õ is , én is átláttuk a helyzet komikumát. Hát ez volt az én állatkerti simogatós sztorim.

Ui.: Késõbb, amikor a kecske beszorult a szarvánál fogva a szénarácsba, a kis Giakomo látva a kecske szorult helyzetét, hátulról mögé kerülve úgy gondolta , most majd csinál neki kisgidákat! De én hallva a kecske rémült mekegését, megakadályoztam ebben, amiért a kecske hálásan, a kisdisznó pedig duzzogva ,néztek rám.


joszif 10 pontot adott a tételre.

Tudesky | 2009.10.13 17:49 | hasznosság: átlagos (50%)

Azzal én is egyet értek,hogy az állatkertekre szükség van.Mind ismeretterjesztési célokból,mind fajmegmentési célokból,mind oktatási célokból.
Nekem egy kicsit az új főbejárat,az impozánssága mellett,pazarlásnak tűnik(a 44 000 kistéglából épült "harangtorony").

Próbálják megőrizni az állatkert,és a cirkuszt elválasztó vékony határvonalat.A látványetetések ezeket szolgálják.(ismerjük a mondást:"pénz beszél,...")Az emberek igényét megpróbálják kielégíteni azzal,hogy a "közönség" előtt eszik az érintett állat,amit rengeteg látogató látni szeretne.Így talán nem akarják önmagukhoz ragadni a feladatot.igy az állatkert által előkészített táplálékot kapják,nem pedig chips-et.Közben egy elég sokmindent érintő elbeszélést tartanak az adott állatfajról.Amivel az oktatás is kipipálhatják,hisz olyan dolgokat mondanak el az állatról,amiről néha az érintett állat gondozója sem tudott...
Az oktatást szintén elősegíti az a marék tábor,ami tavasztól őszig terjed,hetes turnusokban.
Mindamellett,még ott van az a kissé elhanyagolt tölgyerdő,ami a hamis természetjárást alkotja az emberben.De egy városban kompromisszumok kellenek."Csend" van,jó levegő(eltekintve az állatok test,és ürülékszagától),és egy jó darabon teljesen sima aszfaltút(ami jó a babakocsis családoknak).
Az ajándékbolt persze tele van tömegcuccokkal(persze egy kicsit magas árban),a büfé szintúgy nem a legolcsóbb,de azért még elfogadható...

Írhatnék még sokmindent,de aki kíváncsi rá,az vagy menjen el,vagy kérdezzen olyanokat,akik jártak már ott mostanában.

Tudesky még nem pontozta a tételt.

Belizár | 2007.07.07 10:13 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Kicsit mindig is szívem csücske volt a szegedi kert, szerintem jelenleg a legmodernebb magyar állatkert, de nem fiatalsága okán, hanem mert itt valósul meg leginkább az az állatkerti filozófia, amely hosszabb távon is biztosíthatja a létjogosultságát ezen intézmények fennmaradásának. Nemcsak szóban, hanem tettben is. Itt az állatkert a természetvédelemről, az állatok jólétéről szól, túllépték azokat a még sok hazai (és meg kell hagyni, külföldi) kertekben tapasztalható kötöttségeket, és régies elgondolásokat, amely szerint az állatkertek önmagukért léteznek, minden egyéb csak festés és szemkápráztatás, mert jól hangzik, a látogatók meg úgyis csak szórakozni jönnek. A cirkuszok állatszámainak rohamos eltűnése (ezzel együtt a cirkuszvilág haldoklása) lehet intő jel mindazoknak, akik ezt vallják.
Az előbbiekhez egy jellemző példa: ez az az állatkert, amelyik meg merte azt lépni, hogy egyáltalán nem engedi az állatok etetését a látogatóknak!
Talán nagyon sok látogatónak éppen a többi állatkerttől eltérő állatbemutatói miatt tűnik furcsának a szegedi, hiszen hatalmas területen (a legnagyobb hazánkban), egy erdőben fekszik, nincs minden sarokba besuvasztva egy kifutó, amelyek viszont tágasak, és néhol bizony keresni kell a benne lakókat. Az új kifutóik egyszerűek, minden fölösleges cicoma nélküliek, az üvegbetekintő azonban sehol sem marad el. Ez a puritánság szintén ellentétes a magyar trenddel, hiszen inkább az tapasztalható, hogy amint némi pénzhez jut egy állatkert, és végre kifutót építhet, minden felesleges látványelemet bele akar vinni, mintha eleve műemléket akarna emelni.
A természetes jellege mellett a szegedi állatkertnek a legnagyobb erénye az állatgyűjteménye, olyan fajokkal, amelyekkel nyugati állatkertekben sem sűrűn találkozhatunk (csak pár példa: rozsomák, sörényes farkas, fossza, foltos hiéna, ezüst selyemmajmocska, kínai víziőz). Szegednek persze nyitnia kellett a közönségigényeknek, kellenek a „követelt” állatok is, mint az oroszlánok, de ezek bevezetését minden megalkuvás nélkül tudták-tudják elérni.
Azért essék szó a negatívumokról is. A jelenlegi főbejárat, beleértve az odavezető utat és a parkolót enyhén szólva is siralmas (de ahogy láttam, már épül az új főbejárat, amelynek már a csupasz falai is impozánsak). Az ismeretterjesztő tábláiknál láttam, hogy valaha elindulhatott egy fejlesztés, több új, pofás tábla is készült, aztán valami megakadhatott, mert sok állatnál igencsak hiányos, régi táblák fityegtek. Szintén hiányzik egy olyan iránymutató rendszer, amely jobban vezetné a látogatókat egyik helyszínről a másikra. Viszonylag sok a zsákutca, amelyet szintén fel lehetne valahogy oldani. Bár ezt a többi magyar állatkertnél sem tapasztalom, de én általában hiányolom a kohéziót, vagy mondjuk úgy, a gondosan megtervezett, tematikus látogatói útvonalat, a „forgatókönyvet”, amely összekapcsolja az egyes helyszíneket, illetve azok történetét „elmeséli”.

Belizár 9 pontot adott a tételre.

Kisfater | 2007.06.06 14:36 | hasznosság: haszontalan (20%)

Kiváló családi kikapcsolódás lehet a szegedi és környékbeli lakosok számára, de természetesen messzebbről érkezők elvárásainak is egészen biztosan megfelel.

Mint természetbarát a másik oldalról is megközelíteném. Az állatoknak sem lehet panaszuk (bár nem kérdeztem őket, ezért a vélemény nem reprezentatív mintán alapul). Követi (vagy a magyarországi állapotokat tekintve elöljárója) azon irányvonalakat, mely igyekszik a megfelelő életterek kialakítását megoldani.

Nem vagyok nagy "állatkert fan", de sajnos be kell látni, hogy a hasonló intézményekre szükség van. És ha már kell, akkor legyen ilyen.

Kisfater még nem pontozta a tételt.