Otto Katz tábori lelkész | 2007.12.31 19:39 | hasznosság: hasznos (75%)

Egyes tárgyak igencsak hozzá tudnak nőni az emberhez, én legalábbis nagyon tudok ragaszkodni egy-egy jól megtervezett, megbízható és tetszetős használati eszközhöz, masinához. Na hát ez a lejátszó nem ilyen. Köztes létben, a letisztult egyszerűség és a visszataszító szürkeség határán egyensúlyozva lapul a TV alatt, jelentéktelenül, mint egy kipasszírozott gép-egér. Észre sem veszem, eszembe sem jut, csak akkor kerül képbe, ha használom.

Két éve vettük a masinát, úgyhogy tartós tesztelés után írhatok róla. Mivel TV-t nem nézhetnek a gyerkőcök, a napi mesefilm-dózisukhoz ezen keresztül jutnak hozzá, tehát gyakorlatilag minden nap használjuk. A gép csendben, közönyösen, a meghibásodás legkisebb jelét sem adva végzi a dolgát, márpedig, míg a mindent-játszás ma már nem nagy kunszt, addig a hosszú élettartam annál inkább az.

Egyszer-kétszer előfordult, hogy „HD not supported” felirattal protestált, vagy egy-egy – főleg VHS-ről digitalizált – igencsak kacskaringós előéletű kópiának csúszott a hangja. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy gyakorlatilag bármit tömök bele, azt megemészti: képes megjeleníteni a TV-n, vagy továbbítani a hangfalak felé, és nem is akárhogy. Kitűnő képminőséget produkál, s összekapcsolva egy vén Denon erősítő-monstrummal, meg két óriási Videoton hangfal-matuzsálemmel, a hangjára sem lehet panasz, persze jól tudom, hogy a high-fidelity rendszerek vájtfülű szerelmesei valószínűleg erre csak az ajkukat biggyesztenék.

Kezelése kb. akkora kihívást jelent, mint egy bunkósboté, a használati utasítást talán nem is láttam. Ez nagyon fontos, mert annyi kütyünek kellett már kitanulnom a csínját-bínját, hogy nincs türelmem ahhoz, hogy egy-egy újabbnak a beszerzésekor háztartásigép-szerelővé képezzem magam. Már csak azért sem, mert rendszerint a mellékelt, harminchat nyelvű leírásokból alig tudom kikeresni a magyart, de ha meg is találom valahol a kirgiz és a maori között, akkor sincs benne köszönet, mert fordítójuk vagy egy mérnök, aki rendszeresen kísért egykori magyartanára rémálmaiban, vagy egy angol szakos bölcsész, aki villanymeghajtású instrumentumot utoljára az Ablak Zsiráfban látott.

A DVP3040 hibái jelentéktelenek: így például a nem gyári feliratok kicsik rajta. A firmware frissítését leszámítva egy időben mindent megpróbáltam, hogy kiküszöböljem ezt a problémát, ami annak idején általános gond volt mindenféle asztali lejátszó esetében. Nem tudom, hogy most mi a helyzet ezen a téren – már nem érdekel, nem foglalkozom vele. Bizonyos esetekben, pl. ha úgy szeretnénk DVD-re mp3-as lemezeket írni, hogy 1 mappa-1 lemez, bosszantó lehet, hogy csak 49 mappát képes kezelni, hiszen ennél rendszerint több album ráfér az adathordozóra. Több hibája nincs.

Nem egy szeretnivaló masina, de nagyon becsülöm: bárcsak minden, a környezetemben levő eszköz ilyen ilyen precízen, megbízhatóan működne! A 10 pontról viszont lecsúszik az unalmas kinézete miatt, még akkor is, hogy jól tudom, dőreség lenne 16-17 rugóért cserébe a dizájnfelelős fantáziájának szárnyalását várni.

Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.