Cyric@COM | 2009.11.30 18:23 | hasznosság: átlagos (60%)

A Yeti, amely szintén egy kriptid, nem csupán a humoristák - mint a Dolák-Saly féle L'art pour L'art jelenet - fantáziáját fogta meg, hanem az általános fantasy írók és szerepjáték készítőjét is. Habár, ahogy az El chupacabra esetén is említettem, a kriptidek érdekelnek, de a létezésükről nehéz meggyőzni, a Yeti az az egyik kedvencem az összes közül. Természetesen azért is, mert a legtöbb, általam is kedvelt és játszott fantáziavilágban (Forgotten Realms) létezik, de azért is, mert a Yeti, mint önmaga olyan rengeteg változatban létezik, hogy az már mókás. Ahány ország, nemzet, ahány havas hegy, annyi elnevezése van a Yetinek. (nem is beszélve az állítólagos párhuzamokkal a Yeti és a nagyláb/sasquatch közt).

De talán jobb is, hogy a Yeti leginkább a humorforrásunkat bővíti. Az egész kriptid-kihalt-kitalált állatok listája tele van hasonló, kissé már fantáziátlannak mondható lényekkel, mint a Yeti, így lemondó fejfogdosás helyett inkább jót röhögünk rajta, ha azt mondjuk, hogy "A besenyőpistabácsi azt mondta, hogy én vagyok a jeti".

Cyric@COM még nem pontozta a tételt.

Tudesky | 2009.11.30 17:13 | hasznosság: átlagos (40%)

A jetiről kényszeresen Laár András Jetidala jut eszembe, aki felveti, hogy:
"Ezt a majomembert még senki se látta
mi van ha a yeti nem is úgy néz ki.
Lehet hogy egy répával telirakott szekrényre
jobban hasonlít a yeti.

És ha nincs yeti, mért hívják yetinek?
Miért kell a semminek ilyen hülye név?
Mért nem inkább "zutymó", vagy "buktári trapogyár"?
Az is ugyanennyire szép."

Hát bizony a népi hiedelmek is pontosan annyira elmések, mint Laár András vicces költeményei. Igen valószínű, hogy azon tudósoknak van igaza, akik az óriás lábnyomokat az úgymond "hagyományos" állatoknak és a hó olvadásának tulajdonítják, ami könnyen becsaphatta az embereket. Mindez megspékelve a határtalan emberi fantáziával, és máris megkapjuk a szőrös majomember hiedelmet, ami tényleg minden földrészen létező dolog. Általában ezek a hiedelmek olyan helyszínekhez köthetőek, ahol igen kevés ember fordul meg, mint a Himalája vagy a Sziklás-hegység, így nehéz egyértelműen rámondani, hogy nincs ilyen lény, mivel könnyen visszavághat a jeti- vagy nagylábú-hívő, hogy csak jól elrejtőztek az amúgy sem forgalmas vidéken. Hát hogyne. Főleg, hogy több ezren járnak évente már a Himalája legnagyobb hegyeit megmászni, és még senki se fotózta le normális képen. Az meg kit érdekel, hogy mit eszik szegény jószág. Úgy hiszem, hogy az embereknek mindig kelleni fognak az ilyen mítoszok, valami, ami megfoghatatlan, mint a Loch Ness-i szörny, vagy az UFO-k. Én inkább maradok a Jetidalnál.

Tudesky 2 pontot adott a tételre.

Belizár | 2008.01.27 11:50 | hasznosság: átlagos (60%)

Bár mára az amerikai chupacabra és társai háttérbe szorították, sokáig a yeti számított a kriptozoológia abszolút címerállatának. Hiszen mi más mozgatná meg jobban a fantáziánkat, mint egy másik emberféle jelenléte, ráadásul egy olyan misztikus vidéken, mint a Világ Teteje?

Maga a yeti is egy misztikus lény, valódi létezésének talányától függetlenül. A közösségi pszichénk egy minden kultúrában jelen lévő képzetére mutat rá, amely talán a törpe, óriás, tündér és szőrős fenevad emberek kényszerű társaságára utal a létünk hajnalán. Hiszen az ember egy nagyon fiatal faj, minden jel arra utal, hogy Afrikából kiszabadulva hihetetlen gyorsasággal hódította meg Ázsiát és Ausztráliát, majd később, egy második fázisként - Közép-Ázsiából kiindulva - Európát és Amerikát. Az ember az Óvilágban nem légüres ökológiai niche-t foglalt el, hanem más emberfélékre bukkant, Európában brutális erejű neandervölgyi, míg Ázsiában kis termetű kései Homo erectus vetélytársakat talált. A találkozásuk nem lehetett békésebb, mint ahogy a jelenkorban történt az egy fajba tartozó, vagyis szaporodóképes emberek között, ahogy a fejlett technológiával és hatalmas számban beözönlő európaiak kiirtották az indiánok és az ausztrál bennszülöttek jelentős részét (a tasmánokat például végleg), vagy ahogy a bantuk a sivatagba szorították a bushmanokat Dél-Afrikában. A keveredésre genetikai bizonyítékot nem találtak, egyedül arra, hogy egyes területeken a neandervölgyiek megpróbálták átvenni a jövevények technikai műveltségét – már későn. Talán az elpusztított vagy az élhetetlen vidékekre üldözött más emberfélék maradtak meg az ember emlékezetében meseszereplőként? Talán a nemrégiben talált indonéziai Flores sziget törpe emberei is ilyen számkivetettek lehettek?

Szóval a fenti feltevés egy magyarázat lehet a képzeletünk nyitottságára más emberféléket illetően. Szinte minden titokzatos vidék rendelkezik a saját „erdei emberével”, ezek közül lett a leghíresebb a yeti, ami persze nem véletlen a Himalája vonzerejét tekintve. Azonban csakúgy, mint a többi társánál, még nem sikerült a létét igazolni megdönthetetlen tárgyi bizonyítékkal.
Bár a tudományban nem várhatunk „van” és „nincs” jellegű válaszokat, csak bizonyos valószínűségeket, az elmondható, hogy logikai érv nem szól egy emberféle fennmaradása mellett egy ilyen szélsőséges területen. Az ember intelligenciája révén rendkívül energiaigényes lény, olyan táplálékszegény vidéken, mint az ázsiai magashegység, csak a környezet megfelelő mértékű átalakításával lenne képes megélni, mint a szibériaiak teszik az őket életben tartó hatalmas rénszarvasnyájak kialakításával. Ez esetben azonban lépten nyomon yeti nyomokba kellene ütköznünk, a létük nem lenne kérdés. Azt meg nehezen tudom elképzelni, hogy egy ekkora méretű emberféle (sokak például egy hatalmas, nem is olyan rég kihalt emberszabásút, a Giganthopithecust gyanítják) megélne zuzmón. Ugyanerre jutunk akkor is, ha egy – legalább - több ezer éves fennmaradást biztosító populációmérettel számolunk, túl kevés egyeddel szinte lehetetlen a fennmaradás, nagyszámú yeti esetében pedig mindenképpen sokkal több és egyértelműbb bizonyítékunk lenne. Napjaikban már valóságos hegymászóturizmus-iparág alakult ki, egyre többen keresik fel a hegységet, a megfigyelések számának ennek megfelelően kellene nőnie – de nem nő, sőt, csökken.
Azt viszony kizártnak tartom, hogy a hegymászók és az ott élők puszta hóbuckákat néznének yetinek, valaminek kell lennie a megfigyelések mögött. Csakúgy, mint máshol, itt is a medve látszik a legvalószínűbb jelöltnek, egy két lábra állva emberszerűnek ható fenevad a megfelelő félhomályban és hallucinálásra késztető környezetben, valamint táplálva az ösztönös, ártó szándékú emberektől való félelemmel, nos, ez lehet egy yetiteremtő elegy.

Az objektív valóság azonban nem mindig logikus, pontosabban emberi logika szerint alakul, és még akár meglepetések is születhetnek a kérdésben. Ha nem a Himaláján, akkor máshol…

Belizár 4 pontot adott a tételre.