morzsikutya | 2007.12.25 12:08 | hasznosság: átlagos (50%)

Sztálin sokban volt bűnös, de kissé eltúlzottnak vélem népírtásnak nevezni ezt a tragédiát. Szerintem népírtás az amit a nácik csináltak, mikor vonatra raktak egy népet és gázkamrába küldték őket. Akkor a Szovjetuniónak az egész világ az ellensége volt, túl voltak egy véres polgárháborún, nemcsoda, hogy éhínség tört ki. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy röviddel utánna már világhatalom lett a Szovjetunióból, a reformok végülis célt értek. Szerintem túlzók ezek a milliós halottakról szóló állítások, sehol nem találkoztam velük csak bizonyos, eleve ellenséges irásokban. Az ukránok nem véletlenül erősködnek, főleg most amikor sok gondjuk van az oroszokkal. Persze, nagyon sajnálom azokat, akik megszenvedték sztálini terrort. De mégiscsak nem tennék egyenlőségjelet a szocializmus és a fasizmus közé.

morzsikutya 5 pontot adott a tételre.

Pilátus | 2007.12.19 09:13 | hasznosság: hasznos (75%)

Némi túlzással e tételt meghaladó terjedelmű híradás a citált eseményről alig hangzott el a hazai sajtó orgánumain, úgyszintén elmaradt a katasztrófa történelmi hátterének tudósítása, elemzése is. Nyilván kényes a kérdés, hiszen az orosz politikai elit máig elutasítja azt a többnyire elfogadott – korábban általuk agyonhallgatott – tényt, hogy nem természeti csapás, hanem Sztálin (grúz vonatrabló, a későbbiekben szadista, tömeggyilkos diktátor) által irányított tudatos politikai és adminisztratív döntések vezettek az 1932. áprilisától 1933. novemberig terjedő – mintegy 17 hónap (500 napnyi) – idő alatt 7 millió ember, köztük 3 millió gyermek éhhalálához Ukrajnában (bár egyesek szerint ez a szám eléri a 10 milliót), sőt a történelem meghamisításának és bizonyos ukrán politikai körök spekulációjának nevezi a nép elleni genocídium ténylegességét. Az sem mellékes, hogy a holodomorhoz vezető szovjet politika megítélését illetően nagyjából tíz (!) ország van – köztük az érintett Ukrajna, de Magyarország is ide tarozik – azon a véleményen, hogy az kimeríti a genocídium jogi definícióját. A nemzetközi jog e tárgyú fogalom-meghatározását a népirtás megelőzéséről és megbüntetésétől szóló ENSZ egyezmény (1948.) adja meg, melyhez hazánk is csatlakozott, az 1955. évi 16. tvr.-el kihirdetett, és ratifikálása után a belső normaanyagba épített. Eszerint aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából ... a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelynek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik ... bűntettet követ el (Btk.155.§. (1) bek. c.) pont).
Szovjetunóiban a mezőgazdaságok több, mint 2/3-át (69%) 1932-re kollektivizálták, mely ellen egyre inkább erősödő passzív-aktív ellenállás letörésére meghirdették az ún. kuláktalanítást. Kitelepítések, rekvirálások, köztulajdon eltulajdonításának esetére (gabonarejtegetők köre) halálbüntetés előírása, a lakosság kiutazásának megtiltása Ukrajnából, nos ezzel megnyílt az út a tömeges éheztetéshez. Előfordult a szovjethatalom részéről néhol „méltányosság” gyakorlása, merthogy a nem kulák, dolgozó parasztot növénylopásért rendszerint „csak” 10 év börtönre ítélte az „igazságszolgáltatás”, halálbüntetés nekik „csupán” a rendszeres tolvajlásért járt. Külföldi újságírók számára a régióba utazást természetszerűleg megtiltották (nehogy már pofázzon a kulák!). Ebből kiindulva mi más lenne az 1932-33-as ukránokat sújtó éhínség, ha nem genocídium?
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a holodomor a nagy szovjet éhínség ukránok lakta területeit sújtó hányadát jelenti, az áldozatok száma nem tartalmazza Szovjetunió más részeit érintő éhségben elhalálozást.
A katasztrófa előtt semmiképpen sem pusztán tíz országnak kellene fejet hajtania azzal, hogy elismeri a történteket népirtásként! Gyanítható, hogy Oroszország főként az esetlegesen rá háruló kártalanítás, reparáció miatt ellenkezik, ódzkodik csatlakozni a többségi véleményhez, ahelyett, hogy elődei történelmi tetteivel számot vetve megkövetné bűntetteinek áldozatait, azok hozzátartozóit és azokkal identitást vállalókat. E téren mi sem verhetjük túlságosan a mellünket, hiszen érthetetlenül a mai napig fővárosunk díszpolgára Joszif Viszárjonovics Dzsugasvili. Végül két kérdés: miért is csodálkozunk, hogy ezután néhányan – egyébként elítélendően – 2007. december elején felgyújtják a Vörös Csepel nevű, Sztálin, Lenin, Rákosi és elvtársaik fényképeivel díszített vendéglátóhelyet, illetve mennyi ideig működhetne bárhol is Himmler, Eichmann és Hess arcképeivel kipingált söröző? Jobb esetben semeddig.


Pilátus még nem pontozta a tételt.