Belizár | 2008.02.03 19:44 | hasznosság: hasznos (100%)

Számomra sokáig a misztikus ismeretlenségbe burkolózó fickó volt ez a Ráth-Végh. Volt, amikor fogadni mertem volna, hogy nem más, mint egy írói álnév, és egy titkos könyvtáros páholy áll mögötte. Szüleim könyvespolcán sorakozó műveit még zsenge gyermekkoromban fedeztem fel. Nagyon tetszettek, végtelen tudás, úriember modor és egyedi humor tette letehetetlenné, pontosabban újból és újból ma is elővett olvasmányokká a könyveit. A misztikumot kedélyes távolságtartással kezeli, és szinte magam előtt látom a félmosolyát a pikáns sorok felett. A butaságra olykor már naivitással vetekedő őszinteséggel csodálkozik rá, csak időnként buzog fel benne a felháborodás egy-egy tökéletes társadalmi igazságtalanságon. Tőle olvastam először a felvilágosodás korának legendáiról, Cagliostrotól Saint German grófig, hogy később, Umberto Eco regényében már rég ismert figurákként üdvözölhessem őket.
Csak mostanában tudtam meg, ki is volt ez a nagytudású figura, akiről oly keveset hallani. Bár túlságosan nem lepődtem meg, mert valaki ilyesmire fogadtam volna, némileg elgondolkodtam azon, vajon miért maradt ennyire anonymnak a magyar irodalomban? Se emlékestek, se megemlékezések, se semmi. Talán a műveiből is áradó szerénysége hagyta háttérben, amely – valljuk meg - nem erőssége a hazai tollforgatóknak? Nem tudhatni, csak azt, hogy művei továbbra is az antikváriumok állandó toplistásai. És jó szívvel ajánlom mindenkinek, akinek elege van a harsány mindenrejtélytmegoldó amatőr tudorokból.

Belizár 9 pontot adott a tételre.