A kender (Cannabis sativa) rendszertanilag a kenderfélék (Cannabinaceae) családjába tartozó egynyári növényfaj. Nyugat- és Közép-Ázsiából, illetve Indiából származik. Általában kétlaki növény, a porzós egyedeket „virágos”, a termőseket „magvas” kendernek nevezik. Többnyire 3–7 keskeny, fűrészes szélű levélkéből álló ujjasan összetett levelei vannak, a legfelső levelek azonban egyszerűek is lehetnek. A növény minden része mirigyszőrös, jellegzetesen bódító illatú. A zöld lepellel védett porzós virágok a szár csúcsi részén helyezkednek el, az egyes fürtvirágzatok bogernyőt alkotnak. A termős virágok füzérszerűek, kis levélkék veszik őket körül, és a szár felső részén a levelek hónaljában csoportokat alkotnak. Az egyes virágokat csuklyaszerűen kis murvalevél védi, amelyből kiállnak a bibék. Makkocska termése van („kendermag”), amelyen egy ideig megmarad a murvalevél maradványa; magjában sok az olaj és a fehérje.
A kender egyik változata a termesztett kender, aminek számos fajtáját nemesítették ki. Fontos rostnövény: a rostot a szárából állítják elő, belőle durva vászon, zsineg és kötél készíthető. A magjából pedig olajat nyernek, amit az ipar hasznosít (szappangyártás, kencekészítés stb.)
A kender elvadulva is meghonosodott hazánk területén, mint „vadkender” bokros utak mentén, parlagokon, elhanyagolt szántóföldi területeken kialakult gyomtársulásokban gyakori.
A kendert gyógynövényként is számon tartjuk. A termesztett és az elvadult kender nem tartalmaz kábító hatású terpenofenolokat. Magjának olajából készült emulziót köszvény és reuma kezelésére, gyomor- és bélpanaszok enyhítésére lehet alkalmazni. A leveléből készült tea vizelethajtó hatású
A kender másik változata, az indiai hasiskender (Cannabis sativa var. indica). Az indiai szubkontinensen, illetve a távol-keleti tájakon őshonos, ma már azonban az egész Földön elterjedt, de csak engedéllyel termeszthető.
Az indiai kender kábítószert szolgáltat: a hasis a termős kender virágzatából előállított gyantaszerű anyag, a marihuánát a szárított szárból, levelekből és virágokból nyerik. A kábító hatást kémiailag az un. terpenofenolok csoportjába tartozó a kannabinolok idézik elő, legfőképpen a bioszintézis végén keletkező termék, a tetrahidrokannabinol (THC), aminek nagyon erős hallucinogén hatása van. A THC-t a rostkender csak nyomokban tartalmazza, az indiai hasiskender gyantájában viszont a THC-tartalom – a termőhelytől függően – az 1%-ot is meghaladhatja.
A hasiskender hatóanyagait egyébként főként ideggyógyászatban hatékonyan lehet alkalmazni szigorú orvosi felügyelet mellett.
A hasis, illetve a marihuána veszedelmes kábítószer, noha általában un. „könnyű drog”-nak tartják. Általában dohánnyal elkeverve szívják mindkettőt. A kábítószerként forgalmazott anyagok a THC-t magas koncentrációban tartalmazzák: a hasis THC-tartalma 5–20%, marihuanáé 2–6% körül van. Régebben azt hitték, hogy testi (fizikai) függőség egyáltalán nem alakul ki a rendszeres fogyasztásuknál (nem kell emelni a dózist, nincsenek elvonási tünetek), újabban azonban egyre több orvosi megfigyelési adat azt igazolja, hogy ilyenek gyakran kialakulnak (hozzászokás esetén a szer megvonása például kézremegést, erős verejtékezést, alvászavarokat stb. okozhat). Pszichés függőség (a kellemes ellazult állapot, a hétköznapi problémáktól való elszakadás eme lehetőségének permanens kívánása) viszont mindig kialakul, ami azt eredményezi, hogy a hasisfogyasztók nagy hányada áttér a „kemény” drogokra (LSD, heroin, kokain). Ez pedig már szinte visszafordíthatatlanul vezet a teljes testi és lelki függőséghez, ezek következményeként pedig a totális testi, pszichés és szociális leépüléshez, pusztuláshoz.
Forrás: www.bioport.hu


Kapcsolódó weboldal: http://www.bioport.hu/