Otto Katz tábori lelkész | 2008.05.19 10:31 | hasznosság: hasznos (88.9%)

Prága becsületsüllyesztőit tesztelve könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy egy idő után szinte bántóan rendesnek, nettnek találjuk azokat, s elkezdünk vágyakozni valami lepukkant csapszék után. A belvárosban ilyet találni szinte lehetetlen, nekem legalábbis nem sikerült. Egyedül a kandúrhoz címzett kocsma képes némileg kielégíteni az efféle igényeket, amely ha lerobbantnak nem is nevezhető, de azért elmondható róla, hogy kitartóan őrzi a sajátos, kétharmad részben eredeti óvárosi hangulatból, egyharmad részben szocreál vonásokból álló miliőjét. Ez a nyolcvanas éveket idéző felhozatal annál is inkább különlegességnek számít, mivel a vendéglátó egység igen frekventált helyen, a várat rohamozó külföldiek hadiútja mentén fekszik, ahol már minden régi kocsmát puccos hellyé varázsolt a turistakopasztó attitűd.

No de kerüljünk beljebb az ivóba, ahol Hrabal is szívesen múlatta idejét. Dél körül érkezünk, alig vannak, így nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni a szakirodalom azon állítását, miszerint az autentikusság ellenére a helyi erők már kikoptak innen. A hosszúkás, szűkös helyiségek láttán egyből belénk fészkeli magát a gyanú, hogy az egykori tervezőnek-építőnek meg sem fordult a fejében, hogy itt egyszer kocsma lesz. A látványelemek – igen szimpatikus módon – masszív nemtörődömséget és az urizálás megvetését közvetítik üzenetként. A sötétbarna, érett bútorzat okés, ám a fehér falon éktelenkedő széles, lila szegély, és az itt-ott ráapplikált, nádból készült falvédő keményen ráveri a bokszot esztétikai érzékünkre. A kellemesen hanyagul megkomponált összképbe prímán beleillenek a szutykos falakon ötletszerűen elhelyezett fura képek, meg a fellógatott fokhagyma- és cseresznyepaprika-füzér.

Na de nem lakberendezési stúdióba jöttünk, hanem azért, mert ebédidő van: ennénk, innánk. Az U kocoura konyhájáról lelkendezve beszélnek a vájtfülűek, nincs is benne hiba. Nejem rántott sajttal csillapítja éhét, amelynek készítésében a csehek köztudomásúlag jeleskednek, én nagy darab füstölt disznóhúst kebelezek be knédlivel, káposztával. Le is fotóztam ebédünket – hát, ahogy elnézem, nem túl bizalomgerjesztő, amúgy tisztességesen elkészített, házias kaják voltak. Jellegzetes cseh kaja; jellegzetesen fantáziadeficites és ízetlen. A jelenségre gyártott ideológiám: pont jó, így legalább nem kell megosztani a figyelmünket, amikor a mesés söröket teszteljük. A kocsma érdekessége, hogy a fő brand Prága legtöbb ivójával ellentétben nem a Prazdroj, hanem a Budvar. Minősége és hőfoka kifogástalan, ideális kísérője volt a laktató ebédnek.

Igen jól éreztük magunkat az U kocourában, nagyon jó kis kocsma. Remélem, azóta sem lett kiglancolva, ha legközelebb arra járok, megint beugrok.

Otto Katz tábori lelkész 8 pontot adott a tételre.