Az önmagát a „Balaton fővárosaként” meghatározó Keszthely a Balaton nyugati részén, a Keszthelyi-öböl partján, a Zala torkolatához közel fekszik. A sík, illetve északon kissé dombos területét a Zalai-dombság és a Keszthelyi-hegység határolja. Lakosainak száma 2001-ben 21 802 fő volt, a város területe kb. 76 négyzetkilométer.

A terület már az ősidőkben is lakott volt, több ezer éves nyomait találták a letelepedett életmódnak. A környéken 3 fő települési gócot különböztetnek meg a régészek, a Dobogó-domb, a Fenékpuszta és a város mai területén. A településen egy fontos, észak-déli irányú kereskedelmi út vezetett keresztül. A leletek tanúsága szerint a halászat már a kezdetektől meghatározó volt az itt élők életében (rézkorszaki halászkunyhó Fenékpusztán). Az újkőkori vonaldíszes kerámia kultúrát felváltó rézkori műveltség a Keszthely környéki lelőhelyei alapján kapta a Balaton-Lasinja kultúra elnevezést.
14 ezer éve, a bronzkori urnamezős kultúra ideje alatt már viszonylag sűrűn lakott volt. Bár a környék az i.e. VII. században jórészt lakatlanná vált, a legfontosabb nyugat-balatoni átkelő mellett lévő település fennmaradt. Az i.e. IV. században kelták terjesztették el a vas használatát a környéken. A rómaiak i.e. 13. és 8. között hódították meg Pannóniát Tiberius vezérlete alatt. Ekkor a fenékpusztai átkelőhely még fontosabbá vált, hiszen Aquincumot Aquileával összekötő hadiút keresztül haladt rajta, sőt, valóságos kereskedelmi csomóponttá vált. A római kori virágzást (kereskedelem, villagazdaságok, fürdőépületek) a barbárok sorozatos betörései szakították meg. A helyzeten a fenékpusztai erőd, Valcum megépítése javított a IV. században, amely még Pannónia kiürítése után is biztosította a település védelmét. A népvándorlás korában többször is gazdát cserélt, hunok, gótok és longobárdok váltották egymást. Az avarok viszont kezdetben nem szállták meg, egy kisebb bizánci gyökerű keresztény közösség alakult meg. Egy avarkori polgárháborúban a későbbi vesztesek mellé állt az erőd, így az avarok nem kegyelmeztek. A várat elpusztították, a lakosokat a mai keszthelyi belváros területére költöztették, ahol elzárva egy egyedi kultúrát, a Keszthely-kultúrát teremtették meg. A fenékpusztai átkelőhely ezzel párhuzamosan jelentőségét vesztette, mikor a Balaton hévízi öblözete olyannyira eltőzegesedett, hogy utat letett rá vinni.
A frank hódítással a IX. században az itteni keresztények elhagyták bizánci rítusaikat. Az avarok leszármazottai és délszlávok telepedtek le a környéken, majd rendbehozták a fenékpusztai erődöt. Azonban egy új központ alakult ki a zalavári Várszigeten, Mosaburg, a mocsárvár, amelyet a Nyitráról elűzött szláv Pribina épített fel. Ez a vár lesz később az ispánsági központ, egyben Zala megye névadója.
A XIII. századig nincs információ a település sorsának alakulásáról, egy 1247-es forrás említi először a települést (Szent Márton plébániatemplom oklevele, amelyben szó esik a Szent Lőrinc-templomról is). Mint két templommal rendelkező királyi birtok, Keszthely nem lehetett jelentéktelen település. A század végére a Marcali család szerezte meg, tőle Károly Róbert vette vissza, majd Nagy Lajos a Lackfi Istvánnak ajándékozta. Alattuk lépett újra a városiasodás útjára Keszthely, ekkor telepedtek le a ferencesek is, a templomukban található falfestmények hazánk legnagyobb felületű gótikus freskói. Miután Zsigmond Lackfit kivégeztette, a város sűrűn cserélt gazdát. 1403-ban már mezővárosi rangra emelkedett, a tulajdonosa 1430-tól a Geresi Pethő család lett. A város és környék felett uralomért helyi csetepaték törtek ki, míg meg nem jelentek a törökök, akik 1548-ban fosztották ki először. Később Geresi Pethő János végvárrá alakította át az elhagyott ferences kolostor környezetét, amelyet a törökök sosem tudtak elfoglalni. 1589-ben a koppányi aga dúlta fel a várost. A Bocskai István mellé álló várat a király sereg vette be 1608-ban. A század közepén kettévált Keszthely, egy falakon belüli (kiváltságos) és egy azon kívüli városrészre. A Rákóczi-szabadságharcban végig kuruc kézen volt. A szatmári béke után a keszthelyi várat is elérte a végzet, a Habsburgok leromboltatták.
1739-ben vette meg Festetics Kristóf Pethő Jánostól Keszthelyt. Az új földesúr az előző tulajdonosok alatt kiharcolt városi kiváltságok megnyirbálására törekedett. Azonban ezzel párhuzamosan hatalmas uradalom központjává vált, így virágzásnak indult a céhes ipar és kereskedelem, népessége még Zalaegerszegnél és Kaposvárnál is nagyobb volt. A Festeticsek kórházat és gimnáziumot is alapítottak. A híres kastélyuk építése 1745-ben kezdődött. A család legjelentősebb alakja Festetics György volt, aki az adóságoktól terhelt birtokban rendet teremtett, ő alapította meg Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont (1797). A hajóépítő üzemében ugyanebben az évben készült el Balaton azóta is legnagyobb vitorláshajója, a Phoenix. Az irodalmi életet is támogatta, könyvtári szárnyat épített a kastélyhoz, 1817-től évente kétszer rendezte meg a Helikon ünnepségeket, olyan neves vendégekkel, mint Berzsenyi Dániel („kis magyar Wiemar”). A reformkorban indult meg a balatoni fürdőélet is.
A szabadságharc leverése után azonban a város fejlődése lelassult, elsősorban azért, mert a főbb vasútvonalak - elsősorban Déli Vasút - elkerülték. Az ipari fejlődés visszaesése mellett az egyetlen kiút Keszthely iskolaváros és fürdőváros jellegének erősítése lehetett. 1862-ben épült az első nyaraló, illetve az első kőszínház. A Helikon-park szélén alakították ki Erzsébet királyné útját, itt épült ki a villasor is. A század végén alakult meg a Balaton Múzeum Egyesület is.
A két világháború között, miközben a gazdasági fejlődés tovább stagnált, „nyugdíjasok városaként” lett ismert. 1950-ben Veszprém megye részévé vált. 1970-es évekig nem történtek jelentős fejlesztések, így a város megőrizhette régi patináját. A Gazdasági Akadémiáját ekkor emelték egyetemi rangra. 1979-ben csatlakozott Zala megyéhez. A rendszerváltást követően jelentős fejlődés indult meg a városban, elsősorban turisztikai vonzerejét és kereskedelmi szolgáltatásait tekintve. A Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar a veszprémi központú Pannon Egyetem részévé vált.

Főbb látnivalói:
Balatoni Borok Háza
Bacchus Bor és Borászati Eszköz Múzeum
Balatoni Múzeum
Georgikon Majormúzeum
Festetics-kastély (Helikon Kastélymúzeum)
Helikon park
Keszthelyi Pantheon
Marcipán Múzeum és Cukrászda
Mikus Galéria
Keszthelyi Néprajzi Múzeum – Panoptikum – Csigaparlament
Rádió és tv Múzeum
Belvárosi Plébániatemplom
Városháza
Pethő ház
Szentháromság szobor
Sétáló utca
Szigetfürdő
Szendrey Júlia szülőháza Szendrey-telepen
Fenékpusztán a római Valcum romjai
Kis-Balaton (Fenékpusztán)

(Források: Wikipédia és http://www.sienet.hu/keszthely)

Kapcsolódó weboldal: http://www.keszthely.hu

Kapcsolódó település, ország, tájegység: Keszthely