kudurru | 2007.11.30 10:33 | hasznosság: hasznos (100%)

Érdekel a téma, úgyhogy lelkesen fogtam hozzá a cikk olvasásához. Szégyen ide vagy oda, beletört a bicskám; a szerző Poirot körülményességével bogozgatja kifelé a szálakat, én pedig elég szelektíven olvasok, úgyhogy gyorsan elvesztettem a fonalat, meg az érdeklődésemet is. Mindazonáltal egy adat megragadta a figyelmemet, és el is gondolkodtatott: „A tavaly 65 milliárd forintos forgalmat bonyolító könyvpiac…”

Hoppá. Ez bizony nem piskóta. Sőt, ez egy irtózatos összeg, és még irtózatosabbnak tűnik népünknek az olvasáshoz, a könyvhöz való viszonyának fényében. Ezt a nexust jól érzékelteti az a Nagy Attila olvasásszociológus által nagyjából egy éve elejtett adat, miszerint hazánkban a 18–29 évesek egyharmada még sohasem járt könyvtárban. Ezt az infót ki lehet egészíteni azzal, hogy akik ebből a korosztályból bemennek a könyvtárba, azok csak kötelező olvasmányokért (illetve jobbára mű-kivonatokért…) és a tanulmányaikhoz szükséges szakirodalomért ólálkodnak be. Aki pedig melózik, az csak akkor megy be, ha a fülénél fogva behúzzák, azaz soha.

Ezen nincs is semmi csodálnivaló, hiszen a nebulóknak van ezer jobb dolguk, mint hogy könyvtárlátogatással basszák el a piálásra, füvezésre, csetelésre, WoW-ra, stb. fordítható drága időt, a keresőkből pedig hiányzik ehhez a kraft, meg az idő, mert hajtanak, mint az állat. Ha mégis akad egy kis szabadidő, akkor üveges szemekkel bambulnak a TV előtt, vagy a méltán egyre népszerűbb, nagyszabású ópener rendezvényeken gyűrik a kürtős kalácsot, meg öntik a sört, befelé a tartályba.

Oké - mondhatná erre valaki. Nem járnak az emberek könyvtárba, mert inkább megveszik a sok könyvet, és otthon olvassák el – pont erről tanúskodik a 65 milliárdos forgalom. Hát a nagy lófaszt. Nagy Attila ugyanis azt is mondta, hogy a lakosság 60 százaléka egyetlen könyvet sem olvas el egy évben, Ormos Mária professzornő pedig a közelmúltban úgy vélekedett, hogy „…az a veszély fenyeget, hogy … a népesség jó harmada a funkcionális analfabétizmus állapotába süllyed vissza.” (www.pecsinapilap.hu/?id=27473).

Ha a 60 százalék nullát olvasóhoz hozzáadjuk azokat, aki csak egy-két-három könyvet olvasnak el évente, oda jutunk, hogy rendszeresen és számottevő mennyiségben a lakosságnak csak jelentéktelen töredéke olvas, azaz bátran ki lehet jelenteni, hogy az emberek úgy általában nem olvasnak. (Vájtfülűek persze elkezdhetnek azon vitatkozni, hogy olvasásnak számít-e az, ha valaki minden reggel megnézi a napi nagycsöcsűt a Blikkben, meg átnyálazza a Kanászkürtben a gyászjelentés-rovatot, hogy elpatkolt-e már a szomszéd?)

Viszont ha alig olvas valaki, akkor ki a bánat vesz meg ennyi olvasnivalót? A rendszeresen könyvet bújó morzsányi populáció vásárolná mázsaszámra a szellemi táplálékot? Az lehetetlen, hiszen ők többnyire közepesen, vagy annál is gyengébben eleresztett értelmiségiek. Summa summárum, úgy fest a helyzet, hogy a sok bunkó rengeteg könyvet megvesz, amit aztán basznak elolvasni. Nem értem ugyan, hogy ez miért frankó, de lelkük rajta, ha jó nekik, csinálják.

kudurru még nem pontozta a tételt.