Otto Katz tábori lelkész | 2007.12.19 10:22 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Ha azért mész Prágába, mert most éppen ez a divat, meg hogy az irigy ismerőseidet bosszantsd, ne fáraszd magad, fuss egy kört az óvárosban, aztán menj haza. Ha viszont tartalmasabb élmények reményében érkezel, ne rühellj felbattyogni a strahovi kolostorba. Indulj el az óvárosból, menj át a Károly-hídon, aztán a baloldalon sorakozó ivók valamelyikében csapj be egy korsóval. Ezután kanyarodj el az U kocoura felé, ebédelj meg, igyál egy Budvart a hely régi törzsvendégének, Hrabalnak az emlékére, aztán nyomás tovább.

Legjobb ősszel menni, amikor nincsenek annyian, meg bal kéz felől, a nagy parkban sárgulnak a falevelek, ami igencsak mutatós. Bámészkodjunk egy kicsit, hogy ne nyihározzanak a társaság széplelkű tagjai, hogy mindig csak a kocsmák…, aztán kalandra fel, vágtázzunk tovább a hegy tetejére. Gyorsan adjunk egyet a kultúrának: nézzük meg a kolostort, ami elég felejthető, én már el is felejtettem. Van valami nyavalyás képtár is, amiből ott jártamkor minden valamirevaló piktor alkotása éppen kölcsönbe volt adva – még Prágában sem tökéletes minden, a múzeumok például szarok. Aztán nézzük meg a kolostori könyvtárat, ami fain, viszont tele van hozzánk hasonló hülye turistával, akik egymás lábát tapossák. Itt már garantáltan utáljuk a műemlékeket, úgyhogy rontsunk be a Kolostori serfőzdébe.

Jókora kerthelyiség és hangulatos belső rész fogadja azokat, akik kultúrával elcsapott gyomrukat egy pofa jó sörrel vagy/és a dr. Frobrige – Josef Becher szesztörténeti duumvirátust halhatatlanná tevő itókával szeretnék megnyugtatni. A földszinten van a söröző, fent valami puccos étterem. Az intézményt nyilvánvalóan nem a helyiek látogatják, nem is igazán autentikus, de tud néhány olyat, ami miatt bűn kihagyni. Először is, bent főzik a sört a sörözőben, két nagy rézüstben. Akárhogy is vesszük, ez kúl. Fel is hághatsz a grádicson és belekukkanthatsz az üstökbe. Szeretem a tréfát, ezért én az ormányomat is belefújtam az egyikbe.

Aztán ihatsz jó söröket. Van Budvar, de azt itt csak a kutya issza, mivel olyat is adnak, amit sehol máshol. A helyben főzött Szent Norbert sör kereskedelmi forgalomban nem kapható, csak itt ihatjuk csapolva, meg hazavihetjük csatos üvegben. A mindössze 1000 hl/év kapacitású mikro-serfőzdében egy félbarna és egy egészen sötét változatban gyártják a pasztőrözetlen, szűretlen sört. Olyat, amilyenek miatt a legzordabb szívű tesztelő is előveszi a legritkább alkalmakra tartogatott 10-es feliratú táblát. (Ez ott nem derült ki, csak most nézem a honlapon, hogy gyártanak búzasört is, meg az év bizonyos részei folyamán egyéb különlegességeket. Huhhú, milyenek, lehetnek ezek!)

Kaja is van, de mivel sörbe fektettem a lóvémat, arról nem tudok beszámolni. Azt írtam ugyan, hogy hangulatos a hely, de pontosítok. Igaz, hogy az illatozó üstök és a pult köré és fölé installált serfőzdei rézcsövek miatt hangulatos a söröző, de csak úgy módjával, mert azért elég kirakat-hely.

Fura kettősség a sajátja ennek az ivónak: történelmi környezetben, a város fölött, a szférák zenéjével bugyborékoló serfőző üstök mellett hörpölhetjük az űbersört, egy nem ezerszázalékosan hangulatos, turisták fogadására berendezkedett, meghittnek nem nevezhető helyen (összesen 350 főnek van hely…). Most akkor ez milyen? Lehet-e így a legbelső sörszentélynek tekinteni, vagy nem? Mindenesetre, ha annak tekintjük, kössük fel a gatyánkat. Míg a város alsóbb régióiban működő elő-kegyhelyeken cirka 30 korona/korsó áron mérik az üdvösséget, addig itt söristen igen csak drágán osztogatja kegyeit: a nagyobbik (4 dl) korsóért 59, a kisebbért (2,5 dl) 35 koronát kérnek.

Otto Katz tábori lelkész 7 pontot adott a tételre.