Belizár | 2008.12.19 18:00 | hasznosság: hasznos (100%)

Zenecsatorna – zene nélkül

Hivatalosan az MTV generációba tartozom, vagyis olyan 80-as és 90-es években fiatalságát töltő statisztikai alany, akinek kulturális szocializációjára a médiakutatók által meghatározott statisztikai valószínűséggel a világmérvű zenecsatorna hatott. Nem tagadom, némi igazság lehet a rám vonatkozó általánosításban, mert tinédzser koromban sokszor kapcsoltam át, vajon nincs-e valami jobbfajta klip a popmocsár rengetegében, de leginkább a két tökfilkó Beavis és Butthead kalandjai adták a kötelező humortápot az esti elalvás előtt.

Ma, a nagy globális kultúrához való törekedésünk fontos állomásaként végre megkaptuk a saját emtívínket. De nem volt ez amolyan diadalmenetes beérkezés, hanem inkább a fentebb említett médiatudorok által gondosan megtervezett, a populáció előre meghatározott szeletét célba vevő kereskedelmi akció. A zeneileg és tartalmában amúgy is egyre infantilisabbá váló vivatévét még inkább a magát tinédzsernek hívő gyerekek és felnőttek irányába pozícionálták, a komolykodó fiatalok pedig megkapták az MTV-t. Ezzel nem is lett volna probléma, igazán az lenne üdvös minden téren, hogy mindenki megkaphassa a maga kívánságának és ízlésének megfelelő csatornát. Az MTV ígért is rengeteget, provokatív műsorokat (SWUNG), agyas zenéket, kevesebb mainstreamet, komoly segítséget a feltörekvő ifjú zenekaroknak, ésatöbbi várva várt ínyencség szépen sorban… Ebből mi lett? Jóformán semmi.

Most gyakorlatilag a vivatévés infantilizmus hódít, de nem a zenében, mert abból alig van, hanem a különféle valóságshowkban, önismétlő tanúságú „ilyen a való világ” dokumentumfilmekben, valamint idióta, gerincvelői humorú kisfilmeken. Bizony, a South Park rendszeres ismételgetése nem elég a színvonalas karakánság fenntartásához. Ehelyett megismerhetjük (akit érdekel) az amerikai tinédzserek keserves világát, amely révén hozzánk oly közeli problémákkal foglalkozhatunk, mint hogyan lehetünk botlábú bányarémként ugri-bugri iskolakedvenc cheerleaderek. Példaként kiemelném azt a műsort, ahol egyéniségeket döbbentenek rá arra, mennyire „nem menő” dolog a különcködés, valakit például arról szoktattak le, hogy olvasson, mert az annyira gáz.
A legígéretesebbnek a már említett SWUNG tűnt, de minden verítékes törekvés ellenére, hogy valami jó szaftos-botrányos legyen, hamar ellaposodott, az első körben beígért, érdekesebb személyiségek gyorsan el is hagyták.

A legfeltűnőbb a magyar music televisionban az, hogy alig van benne zene, az is jóformán olyan időszakokban, amikor a becsületes ember alszik, dolgozik vagy tanul. Amolyan hézagkitöltők két valóságshow között. Nem, nem az lenne az üdvözítő, hogy egymás után ötször lejátszák valamelyik aktuális popdíva aktuális szarságát, de ha zenetévé, akkor foglalkozzon már zenékkel és zenészekkel!

Az nem elég, hogy az MTV még így is fényévnyivel jobb a nemisrivális másik zeneadónál, a trágyánál nem nehéz fajsúlyosabbnak találtatni. Így továbbra is várniuk kell azoknak, akik színvonalas zenék tévés megjelenítésében bíznak. Én nem várom, nem hiszek a tündérmesékben. Viszont – megoldásként - ott van az Internet…

Belizár 6 pontot adott a tételre.