Belizár | 2007.12.01 17:15 | hasznosság: hasznos (100%)

A „nagyon okos” vetélkedő műsorok ideje lejárt. Legalábbis egyelőre. Talán már frusztrálja az embereket saját tudatlanságuk, de még valószínűbb, hogy egyáltalán nem érdekli és zavarja őket. Hiszen a jelen kor sikeres és elismert embere inkább az, aki a jég hátán is képes megélni a szövevényes világunkban, aki céltudatosan, megfelelő agresszivitással képviseli érdekeit. A műveltség maradjon meg a könyvbuziknak, ugyan, mire is mennek vele? Persze, ez nem új dolog, sok olyan kor volt már az emberi történelemben, mikor a „tudós elmék” legfeljebb egyfajta csodabogaraknak számítottak, mint az elefántemberek és a kétfejű csirkék. Most éppen egy ilyen korszakba léptünk, a változás akár pár tízévnyi távlatot tekintve is szembetűnő. Borzadály az, hogy még a felsőfokú végzettséggel rendelkező emberfők is olyan hiányos műveltséggel rendelkeznek, mintha az érettségi után szűrőt építettek volna agyukba, amely az alapvető létfenntartáshoz szükséges tudáson túl minden egyéb információt kilökött volna az űrbe.
A Pókerarc ennek a kornak a műveltségi vetélkedője. Mit is mond a műsorajánló? „Egy olyan feleletválasztós vetélkedőjáték, ahol a játékos nem kell, hogy a kérdések többségére tudja a választ - egyszerűen magabiztosnak kell magát mutatnia.” Ember, minek a tudás, egyszerűen elég szenvtelennek lenned, és elég pofátlannak, agresszívnak ahhoz, hogy megvezesd a versenytársakat! Ez van, a karaván most ebbe az irányba halad. Ettől azonban még lehetne élvezetes játék a Pókerarc. De nem az. Éppen azt nem használja ki kellőképpen, amire épül. A játékosok elég sután próbálják egymást meg- és legyőzni, de nincs is igazán lehetőségük többre. Példának okául nem értem, hogy miért nem szemben állnak egymással, hogy láthassák egymás gesztusait, arckifejezését? A játékelmélet ennél sokkal izgalmasabb játékmenettel szolgálhatna, csak kicsit utána kellett volna olvasni.
Ennek ellenére a műsor egy nagyon jó példát szolgáltat arra, hogy még egy ilyen gyenge vetélkedő is eladható megfelelő személyekkel – legalábbis egy ideig. Lehet hozni példának a sorra elvérző konkurenciát, például a játékmenetét tekintve sokkal komplexebb falkás bohóckodást, amelyet egyértelműen a Sváby személyisége lehetetlenített el. Az RTL nem kockáztatott, egyszerre két olyan arcot vett elő, akikkel minimalizálhatta a bukás veszélyét. Vágó neve már önmagában garancia egy vetélkedő sikeréhez (más műfajban már ő is hasalt óriásikat), a fiatalabbaknak meg tálalták Sebestyén Balázst, akit hányadék műsorai kellőképpen megedzettek az idők során, például képes folyékonyan beszélni, és önálló gondolatokat kifejezni (nem kis szó ez, végignézve a jelen celebpalettán). A fiatal és idős műsorvezetők évődései és beszólásai tartják fenn a vetélkedőt, nagyobb érdeklődést keltve, mint amilyet amúgy megérdemelne. A kérdés az, hogy ezt meddig lehet vinni, mikor kezdenek unalmassá válni az ismétlődő szituációkhoz gyártott slusszpoénok? Nem hiszem, hogy olyan tisztes kort fog megélni, mint a Legyen Ön is milliomos…

Belizár 6 pontot adott a tételre.

banyacska | 2007.11.24 09:23 | hasznosság: átlagos (60%)

Szerintem mostanában ez a legjobban sikerült tévés játék. Sikerült visszavenni a Vágó műsorok akadémikusságából, mert már frusztráló volt, hogy milyen nehéz kérdéseken kell a játékosoknak keresztülverekedni magukat. De Balázst is komolyabb szerepben láthatjuk, mint eddig, bár én mindig is szerettem. A játék menete is jó, tényleg érdekes, ahogy megpróbálják egymást becsapni a játékosok, és az is nyerhet, aki tévedett a kérdésekben. Tagadhatatlan, hogy az igazi erősség kétségtelenül a két műsorvezető, akik tényleg szórakóztatóak, szemben, mondjuk a megbukott Svábyval.

banyacska 9 pontot adott a tételre.