Wass Albert (Magyarország, Válaszút, Kolozs vm., 1908. január 8. – U.S.A., Florida, 1998. február 17.) költő, író, szerkesztő, erdőmérnök, egyetemi professzor, lap- és könyvkiadó, irodalomszervező. A II. világháború után hazája elhagyására kényszerül, ahová soha nem térhet vissza.

Kolozsvárott a Református Gimnázium diákja, majd Magyarországon gazdasági akadémiát végez. Németországban és Franciaországban tovább fejleszti erdő- és kertmérnöki ismereteit, a Sorbonne-on doktorál, ezután a család erdélyi birtokán gazdálkodik. Versejket,elbeszéléseket, cikkeket ír. Elsőverses könyvei 1928-ban és 1929-ben jelentek meg Kolozsvárott. 1934-ben az Erdélyi Szépmíves Czéh kiadja a Farkasverem című regényét. Művek és elismerések sora veszi kezdetét. 1935-ben beválasztják a Szépmíves Czéh tagjai közé, majd 1940-ben elsőként az erdélyi fiatalok közül megkapja a Baumgarten-díjat.

1940-ben a trianoni generáció talpra állásának regénye fogalmazódik meg a Csaba című műben, amely népszerűvé teszi a magyarországi olvasók körében is. 1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kisfaludy Társaság választja tagjai közé. A háború alatt rendkívüli termékenységgel alkotja meg önéletrajzi és családtörténeti műveit: A titokzatos őzbak, Mire a fák megnőnek, A kastély árnyékában. 1942-ben Klebelsberg-díjat kap, ugyanebben az évben magyarországi körúton negyedmagával képviseli Erdély irodalmát. A gyermekekre gondolva írja meg a Tavak könyve című mesesorozatát, az ifjúság számára születik meg a Vérben és viharban című ősi históriáskönyve és az Egyedül a világ ellen c. alkotása is.

1943 őszén az ukrán frontra vezénylik, a kolozsvári IX. hadtestnél zászlóaljvezetőként szolgál, önfeláldozó frontmunkája jutalmául másodosztályú, majd első osztályú vaskeresztet kap. Sebesülése után Csíkszeredában, brassóban a dél-erdélyi román atrocitások kivizsgálásában vesz részt. Irodalmi munkássága elismeréséül Zrínyi-díjat kap, és a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választja. Az 1944. október 15-i német katonai megszállásig Dálnoki Veress Lajos vezérezredes, majd hadseregparancsnok szárnysegédje. 1944 végén az ellene kiadott román, majd szovjet parancsok ismeretében politikai üldözöttként hagyja el Erdélyt, majd 1945.

Előbb családjával együtt a Bajor-erdő vidékén, Bleibachban él. 1949-ben Hamburgba költöznek, ahol első feleségének családja élt. Sógora üzemében, egy építkezésen kap állást mint éjjeliőr. Ekkoriban írja az Adjátok vissza a hegyeimet!, az Ember az országút szélén, a Rézkígyó és az Örökösök című műveit. Szülőföldjén 1946-ban halálos ítéletet hirdetnek ki fölötte, amelyet Románia máig sem semmisített meg. Wass Albert maga és életműve közel ötven évig feketelistára kerülnek a szocialista államokban.

1951-ben kivándorol az Egyesült Államokba. Egy ohiói farm vezetése után második feleségével és családjukkal együtt Floridában telepedik le. Gainesville-ben az University of Floridán németet, franciát, európai irodalmat és történelmet tanít. 1964-ben megalapítja az Ameikai Magyar Szépmíves Czéhet, irányítja a tudományos munkát és a könyvkiadási programot, szerkeszti Negyedévi Értesítőjét. Saját kiadóvállalatot alapít Danubian press néven, amely nem csak könyveket, hanem az Ameriaki Magyar szépmíves Czéh által kiadott angol nyelvű folyóiratokat is megjelentet. 1979-től a Transylvanian Quarterly, majd a Hungraian Quarterly című negyedéves folyóiratai a magyar emigráció legjelentősebb bolsevik-ellenes fórumaivá válnak. 1988 után a Central European Forum szerkesztőjeként fejezi be lapkiadói tevékenységét.

Még a hetvenes években is több merényletet kíséreltek meg ellene a Securitate ügynökei, akiknek fegyvereiből származó golyónyomokat még a vele készült, 1996-ban forgatott riportfilm során is meg tudta mutatni. Wass Albert igényét a magyar állampolgárság visszahonosítására 1996 és 1997 között a magyar kormány előbb visszautasította, majd megalázó válaszadásával meggátolta: a kilencven éves író állampolgársági bizonyítványa csupán a kiadástól számított egy évig lett volna érvényes. Wass Albert 1998. február 17-én Floridában, 90 éves korában halt meg, vannak, akik szerint békésen, mások szerint önkeze, megint mások szerint pedig szerint ellenfeleinek sikeres merénylete által.

Wass Albert írásművészete Európa legnagyobb kisebbségbe szakadt népességének, a magyarnak vált szépirodalmi reprezentánsává. A fentieken kívül jelentős művei még: A funtineli boszorkány, Elvész a nyom, Elvásik a veres csillg, Átoksori kísértetek, Az Antikrisztus és a pásztorok, Kard és kasza, Hagyaték.

1993-ban az akkori magyar államfő, Gönz árpád (Antall József miniszterelnök előterjesztése alapján) a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki. 1997-ben átveszi a magyar állampolgárságról szóló ideiglenes igazolását. 1998-ban a Balassi Bálint Emlékkardot ítélték meg munkásságáért, amit halála után már csak fia vehetett át. Posztumusz díjként 1999-ben a Magyar örökség Díjjal és a Magyar Művészetért díjjal, 2003-ban Alternatív Kossuth-díjjal jutalmazták életművét.

(A tétel a következő forrás alapján készült: Turcsány Péter: Wass Albert bemutatása in Wass Albert élete: töretlen hittel ember és magyar: a sajtó tükrében. Összeáll. Turcsány Péter. Pomáz, Kráter Műhely Egyes., 2004.)