tarkamacska | 2009.12.06 21:22 | hasznosság: hasznos (100%)

H. Mankell Mozambik és Svédország között osztja meg életét, 1991 és 1998 között írta meg krimi sorozatát, melynek főszereplője Wallander felügyelő, helyszíne Ystad, egy svéd kisváros. Wallander, és az Ystad-i rendőrőrs gyors sikert aratott a krimikedvelők körében. A magyar fordítás meglehetősen késve jelent meg, A fehét nőstényoroszlánt 2004-ben adta ki a Mérték Kiadó. Végül persze nálunk sem bizonyult rossz üzletnek lefordítani a regénysorozatot, idén kézbe vehettük a sorozat utolsó darabját, a Tűzfalat.

A regényeken végigfut egy nem túl erős időrendi szál, minden mű utal másik Wallander történetekre is, de felcserélve is érthetők, élvezhetők.

Mankell pontosan leírja a nyomozások minden lépését, és előszeretettel elemezgeti hősei érzéseit, lelkiállapotát. Wallander minden félelmét, búját, baját kíméletlenül ráönti az olvasóra. Wallander a hétköznapok hőse, ötven felé közeledő, időnként nyavalygó rendőr, akit már lefelé húz a kor és az enyhe túlsúly, de aki hihetetlen kitartást és lelkierőt tanúsít, amikor elő kell keríteni egy gonosztevőt. Noha személyisége nem a legvonzóbb, a rendkívül részletes leírások közelviszik az olvasóhoz.

Wallander mindig az éppen aktuális nyomozás világában él, másra soha nincs igazán ideje, barátai nincsenek, társas kapcsolatai kimerülnek abban, hogy néha gondol elvált feleségére, meglátogatja apját festőműhelyében, vagy nagy ritkán eltölt néhány órát lánya társaságában. A romanika szele még távolról sem legyintgetni, az elvált feleség a múlté, a vágyott nő, Baiba Lettországban él, biztonságos távolságban ahhoz, hogy beleszóljon mindennapjaiba.

A főhőst körülvevő alakok igazából elég elnagyoltak, ábrázolásukkor ugyanazokat a jellemzőket és sémákat ismételgeti a szerző, ami a harmadik regénynél már a türelmesebb olvasót is bosszanthatja kissé.

A sorozat első darabjaiban még erősen jelen van a társadalomkritikai vonal, a svéd rendőrség, bürokrácia és társadalom – eléggé kimérten és mesterkélten-, de mind megkapja a magáét. Később lazul ez a szál, s bár a rendőrök megrökönyödése egy-egy durvább eseten nem múlik el, úgy ézem, hogy az utolsó regény már ezt is ledobta magáról. Persze nem teljesen, hisz az efféle problémák egyfajta Mankell védjegyként funkcionálnak a regényeken, de mintha kifulladt volna kicsit az író.

És mégis, minden hibájuk ellenére Mankell regényei világszerte az eladási listák élén állnak, és magam se sajnálom az időt, amit a bevásárlásról és a vasalásról megfeledkezve a regényeiben tölthetek.

tarkamacska még nem pontozta a tételt.