Otto Katz tábori lelkész | 2007.12.12 11:53 | hasznosság: hasznos (100%)

Nem célom, hogy lezavarjak itt egy rodeót a standard zenekritikusi vesszőparipák nyergében: nem fogok elmélkedni a zenekar pályafutása, tagok jövése-menése, az albumok közötti különbségek, hasonlóságok stb. felett. Nem is lehet ez a célom, mert, bár nagyon kedvelem a Nightwisht, nem igazán ismerem, csupán egy meglehetősen elnagyolt összképem van róla. Nem ismerem, mert még egyetlen lemezét sem hallgattam végig egyhuzamban. Ahányszor csak elkezdem valamelyiket, mindig el vagyok ragadtatva, hogy micsoda kiváló muzsika, aztán 10–15 perc után mindig megunom, és keresek valami mást. Hogy miért?

Aprócskának tűnő, de szerintem jelentős momentum, hogy a Nightwish 2000-ben elindult az Eurovíziós Dalfesztivál finn képviselőinek versenyén. Az Eurovíziós Dalfesztiválon Magyarországot legutóbb a NOX képviselte. Igaz, hogy más a stílus, meg a nívó is, de a Nightwisht ugyanaz a légkör lengi körül, mint a Noxot, meg a zenecsinálók eme neves megmérettetését úgy összességében. Egy olyan légkör, amire nem tudok jobb szót, mint azt hogy parasztvakítás. Megjegyzem, nem szeretem ezt a kifejezést, mert a nem a szántóvető a bunkó, hanem a proli. De a lényeg, hogy a Nightwish vakítja azt, akit lehet, tematikájában és zeneileg is.

A Nightwishben az a jó, hogy amikor hallgatjuk, olyan illúziónk támadhat, hogy értékes, igényes muzsikát hallgatunk, ami még csak távolról sem hajaz a nagy tömegek primitív ízlésének gazsuláló zenékre. Persze nem lehet mindenkit elámítani, és aki nem dől be ennek a porhintésnek, az tudja, hogy a Nightwish valójában egy mesteri precizitással kivitelezett, szélsőségesen hatásvadász giccsparádé. Olyan panelekből építkezik, amelyek felbukkanásuk előtt három számmal könnyedén bejósolhatók.

A Nightwish megadja azt az érzést, hogy metal zenét hallgatunk, és ettől különbek vagyunk a popkultúra szilikonos emlőin lógó átlag-taplónál. Andergrandak vagyunk, ugyanakkor nem kell magunkat mindenféle szonikus extrémitással (kibírhatatlan elektromos zörejekkel, a blaszfémia zászlóvivőinek eszelős károgásával, gurgulázással á lá zombik gödre, gitár-gyalázással és légelhárító géppuskák zakatolását idéző blastbeatekkel) gyötörni magunkat. Nightwis-rajongónak lenni tehát jó.

A skandináv világról az emberek többségében fura kép él (úgy értem azokban, akikben él valamilyen kép Skandináviáról). Heroizmus, spleen, természetimádat, múltbafordulás különleges ötvözetéből áll ez a – zenei irányzatokhoz erősen kötődő – fantáziavilág. Van többféle válfaja, az egyik a mizantropikus és okkult (Mayhem: De Misteriis Dom Sathanas), a másik a folkos (Finntroll: Jaktens Tid), a harmadik pedig a szentimentális, amelynek első számú képviselője a Nightwish.

Utóbbi a hosszú fekete csipkeruhába és Martens bakancsba öltözött, kristálytiszta hangú femme fatale-ok világa, akik egy haunted forest vagy egy dark moor közepén magasodó unknown fortressben álmodoznak bűzlő állatbőrökbe öltözött, a frostbitten wasteland felől érkező, B. C. Rich Warlockot lóbáló, kenderkóc-bajuszú vikingekről. Nagyszerű világ ez. És teljesen talmi.

A Nightwish ennek a nemlétező világnak a hangulatát festi meg – hiteltelenül. E kétszeres talmiság előidézője a már említett légből gyártott tematika mellett a nagyipari, túlcsiszolt és steril hangzás, amit persze úgy is lehet nevezni, hogy remek, professzionális előadásmód. Ettől hiteltelen ugyan, de kellemes a fülnek. A Nightwish műfaji megfelelője a regényirodalomban a lektűr, amit a szépirodalommal egy sorban emlegetni szemérmetlenség, viszont ponyváról árulni azért túlzás. Mint pl. az Öreg halász és a tenger – azt hisszük, hogy a pszichológia legrejtettebb titkai nyílnak meg előttünk, közben csak a felszínt kapargatjuk. Az öreg halászt azonban ettől még jó olvasni, a Nightwist pedig jó hallgatni.

A Nightwisht jó hallgatni, ezért néha hallgatom, viszont kiszámítható, semmitmondó és hiteltelen, ezért mindig gyorsan elunom. Mindenesetre ha erről a kitalált világról hiteles, fajsúlyos zenét akarunk hallani, szánjunk egy kis időt a Burzum valamelyik lemezére.

Otto Katz tábori lelkész 6 pontot adott a tételre.