Cyric@COM | 2009.10.10 19:17 | hasznosság: hasznos (75%)

Hugh Laurie munkásságat elég jól ismerem - kezdjük csak a híres Blackadder sorozathoz az örök Mr. Bean-nel, Rowan Atkinsonnal. Mivel én először, ahogy a legtöbb magyar, Dr. House-ként ismertem meg, ezért furcsa volt, hogy a mizantróp, mindenkivel goromba, borotvát igencsak ritkán használó csodadoki korábban igencsak sikeres angol nevettető volt.
Eleinte a néhai Szakácsi Sándor adta házidoki magyar hangját, majd hirtelen halála után az örök Mágenheim, Kulka János vette át a helyét.

És a Balek igazi véleménye itt is kezdődne: ugyanis számomra unszimpatikus volt, hogy az amúgy tehetséges Laurie könyvét Magyarországon az egyik filmes alteregójával próbálják eladni. Még akkor is, ha ez a lépés érthető valahol. Ezt még tetőzi, hogy - a szintén ismert okok miatt - Kulka János mondta fel a hangoskönyvre a szöveget.
Maga a könyv nyelvezete nekem tetszik, bár a fordítást nem tudom véleményezni, ugyanis nem olvastam egy sort sem az eredetiből, számomra nem volt vészesen egyszerű, de nagyzóan túlbonyolított sem. Élvezhető volt hallgatni, biztos vagyok benne, hogy a nyomtatott könyv is ugyanolyan érdekes. Egy nagyobb baja mindenképp van: számomra az angol humor leginkább a képernyőn - színházban, stb. - sokkal élvezhetőbb, mint olvasva vagy hallgatva, így bár jó viccei voltak, kifejezetten nem ragadott meg.
Természetesen nem lesz Nobel díjas mű, nekem mégis bejött, és talán újra elő fogom venni egyszer.

Cyric@COM 7 pontot adott a tételre.

Belizár | 2008.01.23 05:47 | hasznosság: hasznos (75%)

"Doktor Háúz ponyvaregényt ír". Tekintve a színészt világhírnévre juttató sorozat – méltán kiérdemelt – sikerét, a kiadó nem kockáztatott sokat, csak ki kellett tennie a borítóra a "doki" jól ismert arcát (az igazsághoz tartozik, hogy előbb írta, mint ahogy az orvossorozat elindult). Bár elsőre ez tisztán reklámfogásnak hat, a regény elolvasása közben egyértelművé válik, a színész saját karakterére írt egy forgatókönyvet. Ami nem biztos, hogy hátrány, sőt, ez az egyetlen erénye.

Ponyvaregényt írtam, nem véletlenül, a nem túl összetett, szokványos krimifordulatokkal tarkított, divatos összeesküvés elméletekre épülő történetet egy Nemere tucatmű is übereli. Így a kiadó ajánlata, amely tarantinoi magaslatokba helyezi a művet, illetve a Blöff nyomdokaiba lépteti, erős túlzás, lineáris történetvezetése még csak nem is hasonlít azokéhoz. Nem egy magyarázat nélkül maradó logikai bukfenc is tarkítja a művet, nem javítva a mesélés színvonalát.

Akkor miért érdemes elolvasni ezt a művet? Mert érdemes, mert egy feltétlen erénye van: a dumája. Itt nem gondosan felépített, majd hirtelen robbanó poénokra számíthatunk, hanem olyan beszólások, eszmefuttatások tömkelegére, amelyek a house sorozatot is naggyá tették. Erős túlzással „Rejtő angol humorba fojtva” jelzővel is illethetnénk a regényt, bár a magyar előd ponyvavilága messze kidolgozottabb. A baj az, hogy ez a humor önmagában kevés, így csak egy könnyen kivégezhető, megnevettető regény marad az emlékezetemben, tuti nem fogom elolvasni még egyszer.

A fordítással több bajom volt. Természetesen nem ismerem az eredeti szöveget, és nyelvezetet, így nem tudhatom, mi volt az alapanyag, de az biztos, hogy a magyar változat, szóval, khmm, nagyon eccerű…

Belizár 6 pontot adott a tételre.