Otto Katz tábori lelkész | 2008.10.21 20:57 | hasznosság: hasznos (83.3%)

Ha valamit eleget mutogatnak és dicsérnek, akkor az ember egyre jobban hozzászokik, majd akar magának, szerez is belőle, végül jóízűen bekebelezi. Akkor is, ha a dolog nem más, mint jóféle, friss, híg szervestrágya. A gyerekeink nem ilyenek, nekik elég kétszer megmutatni, és már vetik is rá magukat tigrisbukfenccel.

A gyerekkönyv-piac mezején már jó ideje éktelenkedik egy ilyen bűzlő mocsok, amit régóta kerülgetek azzal a szándékkal, hogy bele kéne rúgni egy jó nagyot. A Thomas a gőzmozdony sorozatról van szó, lássuk a medvét! A Thomas-könyvek, és minden egyéb, amit azok uszályában árusítanak, szédületes karriert futottak be, példának okáért jelen site toplistáit átböngészve láthatjuk, hogy a közel két és félezer tétel közül a kilencedik legtöbbször megtekintett a Thomas a gőzmozdony Válogatott mesék 2.

Gyermekeink könyvhöz való viszonya elég rázós, aminek illusztrálására íme egy minap hallott sztori a rádióból. Megkérdezik a másodikos kislányt, hogy szeret-e olvasni, és otthon segítenek-e neki ebben.
– A hatodikos bátyámmal szoktam gyakorolni.
– A szüleid nem szoktak segíteni?
– Nem , nem érnek rá.
– Nem érnek rá? Mit csinálnak?
– A számítógépnél ülnek, és az iwiwen keresgélnek.

Puff, bazdmeg. Ezt a nexust aztán tovább terheli, hogy ha a szülők mégis könyvet adnak a gyerek kezébe, akkor ilyeneket adnak, mint a Thomas a gőzmozdony. Lapozzunk csak bele! Meggyőződésem, hogy minden olyan ember, akinek szocializációja során sikerült magát jó ízléssel és egészséges kritikai érzékkel felvérteznie – vérmérséklettől függően - szánalmasan vagy idegesítően ostobának és didaktikusnak találja. Rev. W. Awdry, aki hivatását tekintve anglikán lelkész és faszfej volt, vonatokat és vasúti kocsikat antropomorfizált, ami már önmagában igen hitvány ötlet, és fájdalmasan lapos, unalmas, erőltetett sztorikat kanyarított köréjük.

Ehhez a szégyentelen kontármunkához aztán Robin Davies kizárólag alapszínekkel operáló, primitív, sablonos rajzokat gyártott: emberfejű, bumburnyák vasúti szerelvényekkel történnek mindenféle „izgalmas” és „tanulságos” dolgok, olyan környezetben, ami a valóságban is meglehetősen ingerszegény (a vidéki Anglia vasúti pályái, peronjai, raktárépületei), hát még ebben a minimalista tálalásban. A képeken ugyanis nincsenek felfedezésre váró részletek; az illusztrátor nem fecsérelte tálentumát mindenféle felesleges flikk-flakkra, hanem egyetlen pontra fókuszált: a vonatoknak óriás dülledt szemet, dézsaszájat és vízfejet rajzolt, ezek uralják a képeket, nyilván arra bazírozva, hogy ezzel szupernormális ingert kreál a kölkök számára, akik állítólag rajonganak a nagy, tág pupillájú alakokért.

Nem tudom eldönteni, hogy kik képezik a sorozat célcsoportját. Míg a rajzok, amelyekben visszaköszönnek a gyűlöletesen debil TeleTubbies-figurnyák, az egy–másfél évesek szintjére pozicionálják, addig a szövegben, ami összességében állati kezdetleges, bőven találunk olyan szavakat, mint rendező pályaudvar, peron, mentőszerelvény, ami nyilvánvalóan nem az ő magasságuk.

De mi ez az egész? Üssük csak be a gugliba, és gyorsan kiderül: a Thomas a gőzmozdony nem pusztán egy mese-sorozat, hanem egy prosperáló iparág, a brit nemzetgazdaság fontos szektora, a globális szülőkopasztás egyik zászlóshajója (zászlósvonata). Továbbá a gátlástalan marketing hatékonyságának monumentuma, s a a konzumidióták kasztjának egyik ikonja, mely előtt a modernkor katedrálisaiban, a hipermarketekben hajbókolnak a hívek milliószámra.

Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy ez kerül a gyerek kezébe, hiszen amikor a szerencsétlen sudribunkó becsörtet a kölkével a teszkóba, olyan mennyiségben tolják a pofájukba, hogy eszükbe sem jut, hogy mást is lehet kapni. Mert tényleg van ám minden: Thomas-könyv, DVD, gigantikus kacat-hegyek, ágynemű, zokni, ezernyi fittyfene: www.shop.unas.hu/shop_art.php?shop_id=7722&cat=877237

Hihetetlen béna az összes, ne etessen engem senki azzal, hogy a gyereknek ez tetszik. A gyereknek az tetszik, amit az anyja, meg az apja odatesz elé, és főleg az, amiből mesél neki. Ha nem tesznek elé semmit, akkor az tetszik neki, amit a tévében, meg a teszkóban lát, meg amit az óvodában mondanak neki. Tele a piac színvonalas, jó mesekönyvekkel és mesefilmekkel (itt a régiekre gondolok), amelyek fogyasztásához, megszerettetéséhez, magyarázásához azonban sok idő és energia szükségeltetik. Mint ahogy általában a gyerekneveléshez, de manapság ez nem szempont.

Lépten-nyomon hallom a kinyilatkoztatást, hogy addig nem vállalunk gyereket, amíg nem tudunk számára normális anyagi körülményeket biztosítani. Jogos, mert szegénynek lenni szar. Ugyanakkor még egyszer sem hallottam, hogy azért nem akarok gyereket, mert félek, hogy nem tudok vele eleget foglalkozni. Márpedig ez valós veszély, és nem elsősorban az időhiány miatt (lásd keresgélés az iwiwen), hanem a szélsőséges individualizmus miatt. Az embereknek bőven van elcseszni való idejük, el is cseszik – magukra. A gyerek meg hadd kajálja a Thomas a gőzmozdonyt.

Otto Katz tábori lelkész 1 pontot adott a tételre.