Belizár | 2010.02.15 21:05 | hasznosság: hasznos (75%)

Videón jobb lenne…

Ha a tartalmat nézzük, nincs gond ezzel a művel, Csernus provokál, megmondja a frankót azoknak, akiknek megtalálta az érzékeny pontját, kíméletlenül lesújtva a pofájukba vágja a valót, és ráadásul még igaza is van. Egyetlen baja a könyvnek az, hogy nincs jól megírva.

Első körben maradjunk a könyv erősségénél, a mondanivalónál. El tudom képzelni, hogy annak, akinek elevenébe találnak a doki súlyos megállapításai, erős érzelmi felindultságában katarzissal fogadja be a művet. Mentes minden ámítástól, beleértve a feminista maszlagtól is, amelyek az áldozati létet predesztinálják a mocskos férfi világban. Csernus alap meglátása, hogy az áldozattá válás elkerülhető, és egy rossz kapcsolatban az is vét, aki tűr, egyértelműen kijózanító lehet az érintetteknek. Szerintem azonban túl sok szó esik erről a feszültségről, kevesebb a krízishelyzet megelőzéséről, a párkapcsolat kellő megalapozásáról. Úgy tűnik, mintha az író elsősorban válást, egyéni boldogulást tartaná általában az üdvözítő megoldásnak, pedig nem, de csak haloványan jelenik meg pár mondat erejéig, mily boldogsággal töltötte el egy békességben és szeretetben megöregedett házaspár látványa. Ezzel szemben sokkal többet kapunk a szemétből. A férfiak mocskossága már a sztereotípia határát súrolja, a nők birkasága úgyszintén. Igaz, a könyv fő célközönsége a „már elkúrtam” kategóriába tartozik, és valljuk be, nagyon sokan vannak ilyenek, így tehát nem ok nélküli a sarkítás. Csak így nem lesz kerek a kép…

A bajom ennek ellenére inkább azzal van, hogy szarul van megírva a könyv. Élőben hatásos, ahogy széttöredeznek a gondolati ívek, a hiányzó részeket a beszélgetőtárs egészíti ki, leírva azonban engem kifejezetten idegesített Csernus rendezetlen stílusa. Egy példát nem tudok most írni, amikor a doki végigviszi a gondolatsort, és eljut A-tól B-be. A másik kérdés, a szándékosan felvállalt vulgarizmus. Amely ügyesen használva nem lenne gond, de a doki túlzásba viszi, erőletetté, sőt, több helyen életszerűtlenné válik. Ez a fajta nyomatékosítás önmaga paródiájába fordul, és több helyen komolytalanná teszi a mondanivalót. Az írás művészete ennél jóval kifinomultabb eszköztárral kell, hogy szolgáljon a megfelelő hatás elérésére. Csak meg kell tanulni írni…

Bizakodásra adhat okot, hogy Csernus rákövetkező könyvei már jobbak.

Belizár 6 pontot adott a tételre.

danielle | 2009.01.09 18:08 | hasznosság: hasznos (83.3%)

Manapság sajnos egyre kevesebbet olvasnak az emberek, fáradságra, időhiányra vagy bármi másra panaszkodva ennek okát kérdezvén. Pedig ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasni, mindenkire ráférne. Én nagyon szeretem Csernus Imrét, szeretem a szókimondó, megmondogalódó stílusát. Ez a könyv is olyan. Az bele se kezdjen az olvasásába aki nem bírja elviselni ezt a stílust, mert a doki nem rózsaszín fátyolba burkolva mondja meg a tutit, hanem velősen, pont az olvasó képébe vágja. Az egészben pedig az a vicces, hogy sok ember nem is érti meg másként, valakinek így kell felnyitni a szemét, hogy rájöjjön arra, amit a szíve legmélyén már rég érzett. Ütős téma, az biztos, mert az ember olvasás közben döbben rá –jé, ez olyan mintha rólam írták volna. De ne csak azt higgye a kedves olvasó, hogy ezt a mű csak a nőknek szól, nem, ugyan úgy szól a férfiaknak is, sőt, kifejezetten ajánlatos lenne nekik is elolvasni. Szerintem remek ez a könyv. Ajánlom mindenkinek.

danielle 10 pontot adott a tételre.