Otto Katz tábori lelkész | 2007.12.22 08:26 | hasznosság: hasznos (75%)

Ha valamit rá akarunk sózni az emberekre, első a jó névválasztás. Jól bizonyítja ezt az a tény, hogy a Fekete Démonról tudomást szerezve lazán félrehajítottam egy brutális fejfájás okán tett ősi fogadalmamat, miszerint soha többet nem iszom soproni sört. Alig vártam, hogy megtudjam, mi született a soproni boszorkánykonyhában: egy új sör-titán, vagy egy olyan kreatúra, aminek zengzetes titulusa alatt – Ibsen Molvikjához („démoni férfiú”) hasonlóan – csupán a nagy büdös semmi és az ámítás szaga lengedez.

Egy ilyen feltűnő név könnyen kétélű fegyvernek bizonyulhat, hiszen a gyártó ezzel nem csupán a figyelmet kelti fel, de az elvárásokat is jól felpumpálja. Márpedig magasabbról jobban pofára lehet esni. A démon helyzetét ráadásul nem csak az nehezítette, hogy a gyártó magasra pozicionálta, hanem az is, hogy versenyhelyzetben méretett meg, és ha nem is a vizsgázók rémálma közepette (lásd az évfolyamelsőkkel egy körben való kollokválás örömei), de azért nehezített körülmények között, hiszen igen erős mezőnyben kellett bizonyítania.

Kezdjük ott, hogy ilyen névhez illett volna valami ütős design. Ennek hiánya a fentebb említett versenyhelyzet miatt volt különösen szembeszökő. A démonkóstolás napján kaptam ajándékba egy Keltet, meg egy Bernard Světlý ležák-ot. Előbbi míves címkéjével (www.nubo.ru/pavel_egorov/world/dst0801.jpg), utóbbi a szép, egyedi, kidomborodó feliratú üvegével tűnik ki a mezőnyből (www.bernard.cz/sub_page.php?page=17&parent=1). A démon design-ja, ha magában szemléljük, akkor fantáziátlan, ezek mellé téve viszont egy nagy lófasz.

Ugyanezen a napon tettek elém Silva Strong Dark sört, majd a Fekete Démont, aztán Ciuc premiumot. Ajjaj! A két román menő közül a Silva volt az igazi vetélytárs, lévén, hogy ez is fekete sör, és keserű, jellegzetes aromájával keményen fel is adta a leckét. Aztán jött az erős hét pontot tudó Csíki sör, ami ha nem is barna, vagy fekete, de akkor is jól szemléltette, hogy milyen munkát kell végezni egy sörgyárban. Szegény démont tehát egyfelől saját hivalkodó neve, másik oldalról menő sörök csomagolása és íze szorongatta, ráadásul még szembe kellett néznie a kivédhetetlen prejudikálással is, amit Belizár generált azzal, hogy beharangozta a hányásízt.

Mindezek ellenére azt kell, hogy mondjam: a Fekete Démon nem teljesített rosszul. Bárhogy koncentráltam, mégsem éreztem a förtelmes mellékízt. Általam felfedezett jegyei: erős karamell-illat, közepes testesség, édes, malátás és főleg karamelles íz, melybe némi csokoládészerű aroma is vegyül, aztán enyhén kesernyés utóíz. Talán a Dreher Bak lehetett a példakép, de attól igen messze van. Kellemes, semmi extra, hazai viszonyok között megállja a helyét. Bőven iható, ami magyar sörtől már kitűnő teljesítmény. Egyenlőre várok a pontozással, azt majd a legközelebbi kóstolás után, annyit azért előrebocsáthatok, hogy 5 vagy 6 pontot fogok adni.

Summa summárum, a Fekete Démon név elég fellengzős, inkább valami jó magyar rém-nevet kellett volna ráakasztani. Lehetett volna mondjuk Lápi Ludvérc. Tudjátok, az az iszapszagú csávó, aki a kanálisban hömbörög, kapkod a feredező öregasszonyok bokája után, és messziről megsüvegeli a fő-monstereket. Úgy, ahogy Fekete Démon a Silva Strong Darkot, meg a Dreher Bakot.

Otto Katz tábori lelkész még nem pontozta a tételt.

Belizár | 2007.10.14 17:10 | hasznosság: hasznos (75%)

Meglepetéssel fedeztem fel eme sörterméket egy éjjel-nappali boltocskában. Az idióta név szép külsővel társult, amely még aznapi kipróbálásra csábított. Közben megpróbáltam utánanézni a Neten, miféle ez a sör? Szinte semmit sem találtam róla, még a Soproni Sörgyár honlapján sem, csak egy-két kritikát, amelyek közül némelyik magyar fekete Staropramennek kiáltotta ki.
Én nem teszem, szerintem fényévnyi távolságra van a jóízű, és szerencsére már a magyar boltokban is barátságos áron megvehető nedűtől. Bár az első korty első ízélménye még többet sejtetett, egy testes, keserű, mélysötét sört. A seritalt azonban nem kortyolni kell, döntettem is egy jót, mikor azonban hirtelen egy olyan utóíz csapott meg, amelyről minden igyekezetem ellenére egy szó jutott eszembe: hányásíz. Nos, lehet, velem lehet a baj, gondoltam, és tettem egy másik próbát. Mindhiába, az a különös mellékíz újra és újra előjött, igaz nem is maradt meg sokáig. A démon utóíze már nem volt olyan vészes, bár nem is volt felejthetetlen.
Összességében egyáltalán nem éreztem harmonikusnak a démonsört, pedig szerintem a barna söröknek ez is fontos tulajdonsága kell, hogy legyen. A visszafogott hírverés és terjesztés egy kísérletet sejtet, vajon hogy fogad a magyar közönség egy ilyen sört. Szerintem választhattak volna jobb képviselőjét is ennek a típusnak…

Belizár 5 pontot adott a tételre.